Tudtam hogy átversz
De utat engedtem
Gondoltam visszatérsz
De sosem tetted
Mint a méz a sebeimbe befolytál
Édesen, lágyan, cseppfolyósan
De tudtam hogy hazudtál
És köztünk egy fal húzódik szorosan, magasan
Csak elengedtem magam
És nézd mi lett belőle!
Megint a karjaidba omoltam
Tudtad ezt előre
VOUS LISEZ
ᴀᴢ ᴀ ᴋᴇᴢᴅő sᴢíᴠ
PoésieKezdeti szerelmek versekben s a szomorú igazság rímekkel díszítve 《csak még egyszer kapudon kopogtatok, aztán meg dörömbölök, hogy engedj be éjjel. Ma éjjel》 (Kispál és a Borz)
