Mint egy lassú vontatott tánc
Az arcokra felszaladt már pár ránc
De közelednék feléd
S te távolodsz, nem juthatok melléd
Lehet már nem is melléd jutnék
Másom nem lehetsz csak pótlék
Ki addig velem lenne
Míg más nem történne
De magammal hadban állva
Rád már soha nem is hallgatva
Támadom a lelked
Látva hogy majd kihevered
A megbánás is elkerül
Így van ezen senki nem derül
Mert nem szeretem a magányt
Hisz nem vagyok vagány
Gyere te is támadj
Kegyelmet ne is adj
Törj szét porrá
S söpörj egy kupaccá
Majd vegyél tenyeredbe
Fúj szét a szélbe
Millióra elválva
S hagyj árvulva
ŞİMDİ OKUDUĞUN
ᴀᴢ ᴀ ᴋᴇᴢᴅő sᴢíᴠ
ŞiirKezdeti szerelmek versekben s a szomorú igazság rímekkel díszítve 《csak még egyszer kapudon kopogtatok, aztán meg dörömbölök, hogy engedj be éjjel. Ma éjjel》 (Kispál és a Borz)
