ᴀᴢ ᴀ ᴋᴇᴢᴅő sᴢíᴠ

Addig

Addig kapj el míg zuhanok
Mert babám ha leesek
Szerte szét hullok
És csúnyán elrepedezek
Ha pedig elrepedezek
Akkor nem tudsz összeszedni
Mert mint a cserép részek
A padlón mindig fog egy maradni

Addig beszélj míg hozzád szólok
Ha nem beszélsz nekem
Mint egy széf bezáródok
Hidd csak el nekem
És ha bezáródok
Oly nehezen nyílok meg újra
Hogy itt hagynak mire kinyílok
S már nem leszek újra a magam ura

Addig szeress míg itt vagyok
S oldalad mellett mindig megtalálsz
Mert ha valakit elhagyok
Majd csak dacosan látsz
És ha dacos leszek
Jaj, nem bocsájtok egykönnyen
Ha hozzám szólsz csak hisztizek
Te pedig ott hagysz mérgesen

Addig nézz szemebe míg teheted
Mert mindig a földet kémlelem
Tekintetemet pedig ritkán érezheted
Mert örökké örömöm színlelem
De ha őszintén nevetek veled
Magadra büszke lehetsz
És én ezt szóvá is teszem neked
Akkor gondolom hogy szeretsz

Addig ölelj míg egyben vagyok
Mert ha magam így roncsolom
Nem sokáig élvezheted ki vagyok
Ha az időt veled kicsit húzom
Akkor összetarthatnál
S majd mikor elköszönsz széthullanék
Majd te összetakarítanál
És ki tennél mint hulladék