Csak nézem a képed
S megint torkon ragad az az érzés
Nem tudom mit érez a te szíved
De engem elragad a bizsergés
Lehet szerelmed már csak hóbórt?
Vagy mint divat folyton változik?
Talán a szél megint hozzád szodort?
Remélem más is ezzel bírkózik
Már el sem mondom hányszor
Hányszor találok vissza hozzád
Talán már túl sokszor
Már ragaszkodok hozzád
De te nevess csak én álmodok.
Buta kis hobbimmá válsz te
Mindennapi rutinommá
Fejem kapkod ha meghallom neved
Lassan válsz cinkosommá
Esténként a telefont ölelve
Mosolygok azon a vicceden
Amit akkor mondtál, 2 éve
Még most sem feledem
Nevess
Nevess ki engem
Kacagj ne less
Ne less engem
Nevess csak hisz én majd álmodok
Kicsinyítelek téged
Szokásomként nézek rád
S elfelejtelek értékelni téged
Pedig mindig odacsapódok hozzád
S te nem küldesz el
Hanem velem nevetsz
Hogy nyomorúságomat feledjem el
És ezért mindent bevetsz
Álmodok
Álmodok veled
Nevetek
Nevetek neked
De te csak nevess én álmodok
○○○
És itt ezennel a 60. versnél véget ér ez a kötet. Köszönöm mindazoknak akik végig olvasták és tetszettek nekik a verseim. A további versek a másik összevont sztorimban lesznek megtalálhatóak🖤
BINABASA MO ANG
ᴀᴢ ᴀ ᴋᴇᴢᴅő sᴢíᴠ
PoetryKezdeti szerelmek versekben s a szomorú igazság rímekkel díszítve 《csak még egyszer kapudon kopogtatok, aztán meg dörömbölök, hogy engedj be éjjel. Ma éjjel》 (Kispál és a Borz)
