Remélem vak lettem
S azért nem látlak soha itt mellettem
Vagy pedig bolond legyek
Hogy még mindig hiszekMondtad is hogy ne várjalak
Talán süket vagyok és akarlak
De elmondanám mit akarok
Azonban néma lettem hisz hallgatokTe nem válaszolsz
Kerülöd a kérdést vagy hazudozol
Mondd meg hogy így igaz-e
Vagy nyomorékká tettél-e?Hisz elvetted lelkem darabját
Szemem világát
Hangom dallamát
Fülem hallásátS a józan eszemet
Az ítélőképességemet
A figyelmemet
És elvitted még a türelmemetLehetne hogy visszaad?
Tartsd meg hát szavad
Ígérd meg nekem hogy újra
Teljessé teszel egy idő tartamra

BINABASA MO ANG
ᴀᴢ ᴀ ᴋᴇᴢᴅő sᴢíᴠ
PoetryKezdeti szerelmek versekben s a szomorú igazság rímekkel díszítve 《csak még egyszer kapudon kopogtatok, aztán meg dörömbölök, hogy engedj be éjjel. Ma éjjel》 (Kispál és a Borz)