A nap már lent az égen
Az arcod ott virít a képen
Üveges lesz az ég
Talán ennyi is elég
A dal ami rólad szól
Már rongyos a hallgatástól
A képek rólad
Mind a kukába landoltak
De már mindenki tudta
Csak kimondani nem akarta
Hogy ez az őrület nem vezet sehova
Én csak néztem ahogy itt hagysz némán hallgatva
Most a hideg csípi arcom
A szél felborzolja hajam
Már nem kell megfeleljek
Nincs mitől féljek
Most boldog lennék?
Nélküled máshol tartanék?
De én csak megyek a forgatagban
És ilyen kérdések jelennek meg agyamban
Belefúrom a fejemet a sálamba
Belesüppedek egy gondolatba
Üresen nézek bele ebbe az üveges égbe
A nap halványan süt a szemembe
YOU ARE READING
ᴀᴢ ᴀ ᴋᴇᴢᴅő sᴢíᴠ
PoetryKezdeti szerelmek versekben s a szomorú igazság rímekkel díszítve 《csak még egyszer kapudon kopogtatok, aztán meg dörömbölök, hogy engedj be éjjel. Ma éjjel》 (Kispál és a Borz)
