Tépj a szívemből egy húrt
Akkor is ha fáj és szúrt
Aztán pengesd rajta azt a dalt
Amelyiket akkor írtam amikor a nyár elhalt,
Addig játszd míg ujjaid nem véreznek
Míg húrjaim éreznek
A refrént ordítsd fájón
Hogy zengjen tőle a háló
Ahol énekled ezt az éneket
Amit együtt írtunk neked
Amikor még boldogok voltunk
S egymást naphosszat hallgattuk
Majd csendben megszólaltunk
És lassan elmosolyodtunk
A fényfüzéreim megvilágították arcod
Gitárt még mindig a kezedben tartod
Mintha még eljátszanál valamit
Énekelj is bármit
Én rajongva hallgatlak
Csak hallani akarlak
Bár tudom hogy ez nem mindig lesz így
De kérlek maradj még így!
Még egy kicsit...
Még egy csöppnyit...
Még egy órányit...
Még egy percnyit...
YOU ARE READING
ᴀᴢ ᴀ ᴋᴇᴢᴅő sᴢíᴠ
PoetryKezdeti szerelmek versekben s a szomorú igazság rímekkel díszítve 《csak még egyszer kapudon kopogtatok, aztán meg dörömbölök, hogy engedj be éjjel. Ma éjjel》 (Kispál és a Borz)
