A szívem már mint egy hotel
Hol bejönnek hol el
Sokan férnek bele
De nem minden szobát foglalnak le
S ellenörzöm vendégeit
Kik törték össze mások szíveit
Megszállnak itt is és én őket fogadom
Szobakulcsukat odaadom
Csak egyet kérek
Vigyázzanak rám kérlekVannak akik szobájukat megnézve
Kilépnek ajtót bereteszelve
Oda más nem megy be
Karbantartások folynak ott benn
Helyre állítatom a vandál műveket
S söpröm a szemeteket
Majd könnyeimmel felmosok
És mindent felszáradni hagyok
De felsöpröm én a vendég porát
S elmosom használt poharátA panaszköny már teleírva
A maradék helyeknél van kinyitva
Már rodkadozik a macskakaparásoktól
S a hanyag írásoktól
Sokan belefirkálnak vagy csúnyát írnak Ellopják kulcstartóját kulcsuknak
De ezek helyére mindig újat rakok
A kulcsokon már vannak különös alakok
De mindig újabb s egyedibb lesz
Amit az idő tesz
De vannak akik elviszik kulcsaikat
És én örökre bezárom szobáikat.Vannak szobák melyeket nem nyitok
Újra már sokat ki nem adok
Nem akarom hogy lakjannak benne
Pedig lehet segítene
Segítene feledni
De nem akarok újra bízni
Már nem tudnék szobák fala mállik
És sok fala rogyadozik
De ezek az én részeim
Az én hotelem pici szobái

YOU ARE READING
ᴀᴢ ᴀ ᴋᴇᴢᴅő sᴢíᴠ
PoetryKezdeti szerelmek versekben s a szomorú igazság rímekkel díszítve 《csak még egyszer kapudon kopogtatok, aztán meg dörömbölök, hogy engedj be éjjel. Ma éjjel》 (Kispál és a Borz)