Százszor el akartalak felejteni
De az utamba kerültél mindennapon
És nem tudtalak elkerülni
Majd nem tudtam eligazodni azon a mosolyon
Pedig sokszor nekem esett a sors
S néha te is szemét voltál
A könny is szokszor csípte szemem akár a bors
Sokszor próbálkoztam és te meg sem hallottál
De tudom hogy neked sosem kellenék
Pedig nekem te lennél minden álmom
Már néha nem tudom hogyan küzdhetnék
De addig szeretlek amíg magamban ezt le nem zárom
Rengeteg tulajdonságodat utálom
De valahogy ezek mellett elsiklok
Hogy beléd szerettem azt bánom
Mert egy romhalmaz vagyok
YOU ARE READING
ᴀᴢ ᴀ ᴋᴇᴢᴅő sᴢíᴠ
PoetryKezdeti szerelmek versekben s a szomorú igazság rímekkel díszítve 《csak még egyszer kapudon kopogtatok, aztán meg dörömbölök, hogy engedj be éjjel. Ma éjjel》 (Kispál és a Borz)
