Csak sírni akartam
Sírni hogy egyedül maradtam
Sírni mert bántanak
Hisz teljes erőből támadnak
Még azok is akiket magam mellett tudtam
Visszanézve hibáztam
Ezek nem barátok
S ember számba sem mondhatók
Nem tudok hová tartozni
Már nincs erőm hadakozni
Talán kezdek kihunyni
S fáradtan eltűnni
Nem akarok már beszélni sem
Mert megint csapdába esem
Csak sírni meggyötörten
Az idegtől reszketegen
De mindjárt vége már
S talán egy jobb jövő vár rám
Naiv vagyok ez még nem hunyt ki bennem
Pedig nem tudom megszámolni két kezemen
Hányszor éltem bele magam valamibe
És aztán csattantam bele a valós életbe
Majd megint sírtam
Mert azt akartam
YOU ARE READING
ᴀᴢ ᴀ ᴋᴇᴢᴅő sᴢíᴠ
PoetryKezdeti szerelmek versekben s a szomorú igazság rímekkel díszítve 《csak még egyszer kapudon kopogtatok, aztán meg dörömbölök, hogy engedj be éjjel. Ma éjjel》 (Kispál és a Borz)
