Feküdhetnél mellettem az ágyon
Segíthetnél hogy túljussak a vágyon
Hogy előtted törjek szét
Bárcsak újra itt lennél
Elválaszt tőled 24km
Nem sok de ahhoz épp elég
Hogy várhassam hogy végre itt legyél
Bárcsak újra itt lennél
A hétköznapjaink mások
Már régóta modosultak a közös szokások
De jobb lenne ha felhívnál
Bárcsak újra itt lennél
Foghatnád kezem erősen
Hogy ne zuhanjak megint menthetetlen
Örömmel szemedben kísérhetnél
Bárcsak újra itt lennél
Megnevetethetnél hogy feledjek
Bármelyik idióta vicceden nevetek
És te is velem nevetnél
Bárcsak újra itt lennél
Történhetne velem bármi s sírnék
És zokogva összetörnék
Te mosolyogva hitegetnél
Bárcsak újra itt lennél...
YOU ARE READING
ᴀᴢ ᴀ ᴋᴇᴢᴅő sᴢíᴠ
PoetryKezdeti szerelmek versekben s a szomorú igazság rímekkel díszítve 《csak még egyszer kapudon kopogtatok, aztán meg dörömbölök, hogy engedj be éjjel. Ma éjjel》 (Kispál és a Borz)
