Találkozhatnánk
Ha nem a valóságban
Majd álmomban
Egymást látnánk
De már nem emlékszem
Hangodra és arcod apró vonásaira
Sem sokat mondott szavaidra
S talán már szemedre sem egészen
Te vajon emlékszel-e hangomra?
Vagy a kósza fürtös tincseimre?
Netán szemem színére?
Vagy akár arcom hibáira?
Vagy te is elfeledkezel e apróságokról?
Az új emberek hada elmossa emlékem?
De ugye megmaradt a nevem?
Ugye én jutok eszedbe arról?
Már nem beszéltünk egy ideje
Már nincs időnk egymásra
De lesz talán egy másikra
Ha majd elalszik ennek ereje
Apró kis ábrándok
Fűznek még nevedhez
Fűznek még személyedhez
Apró kis láncok
YOU ARE READING
ᴀᴢ ᴀ ᴋᴇᴢᴅő sᴢíᴠ
PoetryKezdeti szerelmek versekben s a szomorú igazság rímekkel díszítve 《csak még egyszer kapudon kopogtatok, aztán meg dörömbölök, hogy engedj be éjjel. Ma éjjel》 (Kispál és a Borz)
