Leszakad az ég.
Bár sosem szerettél volna!
Akkor nem fájt volna a vég.
Akkor a szerelmeddel minden összefonódna.
De nem szerethettél igazán.
Ahhoz túl könnyen elengedtél.
Mondd ki tisztán,
Egész végig hitegettél.
Most visszakúszol
De már zárva vannak az ajtók
Kérésedre rideg arcom válaszol.
Már nincsenek kapaszkodók
Menj és szeresd magad
Magaddal talán elhiteteted
Leszakad az ég és összekoccan a fogad
A hideg átjárja lelked.
Hűvösen kimért lettem veled
Nem tartozok már magyarázattal
Remélem megérted
Kivonulok az életedból arcomon ironikus mosollyal
YOU ARE READING
ᴀᴢ ᴀ ᴋᴇᴢᴅő sᴢíᴠ
PoetryKezdeti szerelmek versekben s a szomorú igazság rímekkel díszítve 《csak még egyszer kapudon kopogtatok, aztán meg dörömbölök, hogy engedj be éjjel. Ma éjjel》 (Kispál és a Borz)
