Igazán szeretni annyit tesz
Hogy elveszek egy ölelésben
S látni majd a szememben
Hogy megőrítesz
A szívem peremén sétálgatok
Közben lelkem száll a magasban
És sikít egyre hangosabban
Hogy a mélybe zuhanok
Egyedül táncolok
Majd fáradtan, elkeseredve hagyom
Hogy eltűnjön párom
Hogy eltűnjön igazi énem s üres vgyok
De nem biztos hogy szívem itt marad
A földön heverve darabokban
Lehet hogy elcipelem kabátomban
S a Tiszába szórom nyomaidat
S a rohadt eső is esik
Záporozva mossa el az emlékeim
Amiket megteremtettek kezeim
Szitálva az aszfalton szétkenődik
YOU ARE READING
ᴀᴢ ᴀ ᴋᴇᴢᴅő sᴢíᴠ
PoetryKezdeti szerelmek versekben s a szomorú igazság rímekkel díszítve 《csak még egyszer kapudon kopogtatok, aztán meg dörömbölök, hogy engedj be éjjel. Ma éjjel》 (Kispál és a Borz)
