Senki sem szeretett
Úgy isten igazán
Mint ahogyan az élet hajdanán
A boldogság és öröm elfedett
Most itt sírok
Mert én mint ökör
Egy ökröt szerettem örökön
Örökké talán nem, addig meghalok
Hogy kinek mesélek sztorikat?
Már mindenki itt hagyott
Mint egy elmerogyant
Látok még rendbe lévő dolgokat
Árral szembe menjek?
Talán előbb
Csalással később
Az élet versenyszalagán átlépje
YOU ARE READING
ᴀᴢ ᴀ ᴋᴇᴢᴅő sᴢíᴠ
PoetryKezdeti szerelmek versekben s a szomorú igazság rímekkel díszítve 《csak még egyszer kapudon kopogtatok, aztán meg dörömbölök, hogy engedj be éjjel. Ma éjjel》 (Kispál és a Borz)
