El akartam mondani hogy szeretlek
Le akartam írni hogy mennyire
Ki akartam mondani hogy repesek
Szólni akartam hogy készülök erre
Azt mondtad mást szeretsz
De el akarod feledni
Velem feledhetsz
Csak engem kell szeretni
Írni akartam azt a bűvös szót
Cirkalmas szép betűkkel neved mellé
S belebújni az érzésbe, fejemre húzni mint egy takarót
Úton voltam e felé
Hangok motoszkálva suttogtak
Azt mondták ez nem igaz csak unalom űző lehetnél
Majd egyre hangosabban kántáltak
S én tudtam hogy elküldenél
Már nem is voltam biztos benne
Szeretlek-e ténylegesen
Neked új életed lesz nekem nem lesz helyem benne
Kapkodom a fejem idegesen
Mit tehetnék?
Beszélek veled mindennapon
Ellenőrzöm szívem szerint mit tennék
Ha akadna esély egy holnapon
Te mit tennél
Ha olvasnád gondolataim
Úgy mintha nyitott könyved lennék
Ízlelgetnéd szavaim
Tetszenének?
Szíved megütné-e ami szívemet teszi tönkre?
Gondolataid követnének
Ha én tennék érte?
Elmondom hogy szeretlek
Leírom hogy mennyire
Kimondom hogy repesek
Szólok hogy készülök erre
YOU ARE READING
ᴀᴢ ᴀ ᴋᴇᴢᴅő sᴢíᴠ
PoetryKezdeti szerelmek versekben s a szomorú igazság rímekkel díszítve 《csak még egyszer kapudon kopogtatok, aztán meg dörömbölök, hogy engedj be éjjel. Ma éjjel》 (Kispál és a Borz)
