ᴀᴢ ᴀ ᴋᴇᴢᴅő sᴢíᴠ

Bohém életem

Ennek véget kellett vetnem
Tönkre csak magamat teszem
S egy csettintésre
Elfeledlek téged örökre
Bocsáss meg ily bohém,
Az én életem rég!

Csak nézz az égre
S látod majd hogy hullok a földre
De ígérem neked összeszedem
Magamat, az eszem és mindenem
S főnix módjára
Fittyet hányok hamvaimra

De tudod miért teszem?
Mert tudom hogy ezt kedvelted bennem
Hogy összetörtem millió darabra
Másik percben mosolyt tudtak csalni arcomra
Be kell valljam nem vagy nekem való
S a jellemem sem hozzád simuló

Te nem lesz az kire én vágyok
Te nem teszed meg azt amit én akarok
Félre ne érts engem!
Ez nem baj ,hisz hibák csak bennem!
De megsúgom remek múzsám voltál
És talán verseimért sosem haragudtál

Majd lesz egymásik lány
Aki rímeket nem hány
S meglátja azt amit én
Például az utca felén
Hogy: "azta ez a fiú!
Felébreszti bennem a régi hiút!"
Majd te is meglátsz benne valamit
Valamit ami rám nem fog emlékeztetni