ᴀᴢ ᴀ ᴋᴇᴢᴅő sᴢíᴠ

Boldogsághoz

Boldogság, miért nem keresel?
Miért nem ülsz mellém egy nyári napon,
Mintha barátja mellé ülne az ember a padon?
Aztán elfeledjük ezt egy felessel.
Ezt a zökkenőkkel teli évet
Majd szemet hunyok felette
Már úgyis a fene megette,
Ezt is, ezt a borzalmas hetet

Talán már nem ismersz fel
Megértem, hisz nem sokszor találkoztunk
Akkor is csak egymásra pillantottunk
Majd te már szaladtál is el.
Jaj, boldogság már arcodra sem
Hangodra, jellemedre sem emlékszem
De láttalak már úgy hiszem
Egy-egy kósza nevetésem után vagy nem

Miért kerülsz engem oly konokul?
Hisz rád lenne szükségem
De inkább nézed szenvedésem,
S harcom melyet vívok vadul?
Már egészen hiányzol
Akkor is ha nem voltál nálam sokszor
De átvertél már vagy hatszor
Remélem azért bennem bízol

Egyszer remélem eljössz és itt maradsz
Hosszú ideig velem leszel
S nem szelelsz el
Kicsit közben hozzám ragadsz
És én nem engednélek el
Gondoskodnék rólad
Figyelném minden tanácsod, szavad
Csak ne menj el...