Megcáfoltam magam akkor
Amikor a padlón voltam miattad
És sírva aludtam éjfélkor
Amíg te másnak a bókot írtad
Majd mindennap becsaptam magam után az ajtót
S szemöldök felemelve néztek rám
Sóhajtva kérdezték, mit tettem veled vagy valami ahhoz hasonlót
De nem érdekeltek már
Neked ia és nekik is azt mondtam
Hé, akkor húzz el melegebb éghajlatra
Haragból akkor már nem sírtam
Már nem gondoltam rád csak az általad okozott bajra
Tűnj el velük együtt
Valakit majd csak találsz
Kérlek ne légy ott mindenütt
Mert bennem hamar emberedre lelsz
🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤
Ez az ötvenedik versem ami felkerült ide! Köszönöm az 1000 olvasót aki rám szánta az idejét. Köszönöm a jó helyezéseket, kommenteket, rate-ket. Imádlak benneteket!😙
YOU ARE READING
ᴀᴢ ᴀ ᴋᴇᴢᴅő sᴢíᴠ
PoetryKezdeti szerelmek versekben s a szomorú igazság rímekkel díszítve 《csak még egyszer kapudon kopogtatok, aztán meg dörömbölök, hogy engedj be éjjel. Ma éjjel》 (Kispál és a Borz)
