Remélem egyszer
Lehullik végre a szemfedőd
Vedd észre egy szörny mellett fekszel!
Csak enged fel a redőnyt
Veled lehet tünemény
De vedd észre madzagon rángat
Ne várjunk míg nem lesz remény
Amíg hátulról meg nem támad
Rám vicsorog
Látja féltelek
Rád mosolyog
Én pedig kértelek
Elcsavarta a fejed
Azt hiszed ez féltékenység
Fel akarja venni neved
Itt fogy el a reménység
Nekem támadsz
Gunyorosan nevetsz vele
Már meg sem hallgatsz
Biztos jobb lesz mellette
Talán ő neked elég
Talán szereted is
Talán majd minden kétség elég
Talán a ragaszkodásom is
VOUS LISEZ
ᴀᴢ ᴀ ᴋᴇᴢᴅő sᴢíᴠ
PoésieKezdeti szerelmek versekben s a szomorú igazság rímekkel díszítve 《csak még egyszer kapudon kopogtatok, aztán meg dörömbölök, hogy engedj be éjjel. Ma éjjel》 (Kispál és a Borz)
