Arkaski krónikák - A Föld virága (BEFEJEZETT)

10. fejezet

– Kissé feszültnek tűnsz – mondta Armel, miután köszöntöttük egymást. Már útra készen vártam, amikor értem jött a lakosztályba. Egyszerű narancs-homokszínű ruhát viseltem, amit tegnap este egy szobalány hozott és amit egy másik szobalány adott rám ma reggel, nem sokkal azután, hogy visszatértem titkos találkozómról. Annyi festéket kent az arcomra, hogy úgy éreztem, a bőröm fuldoklik alatta. De a festék legalább elfedhette az érzéseimet is.

– Én csak a tegnap esti beszélgetésünkön gondolkoztam.

– Nem akartalak megijeszteni – lassan tett egy kört körülöttem, hogy megnézzen minden oldalról. - Apám erőskezű uralkodó. Itthon rám is más szabályok érvényesek. Velem szemben is vannak elvárások.

– Ezt mondhattad volna korábban is.

Utána fordultam, hogy lássam az arcát, elégedett-e a megjelenésemmel, de neki festékre sem volt szüksége, hogy elleplezze, amit nem akart mások tudomására hozni. Ez egy olyan képesség, amit generációkon át fejleszthettek tökélyre az arkaskiak.

– A múltban történtek miatt szükséges ez a bánásmód. Apám trónra kerülése nem ment zökkenőmentesen, de most ő az uralkodó, és Arkask biztonságban van.

– Pontosan mi történt?

– Örökösödési viták.

– Erről nem volt szó a tanórákon – bár próbáltam könnyed hangot megütni, igazából ez a kijelentése megakasztott, éreztem, hogy sokkal fontosabb, mint ahogy el akarja hitetni velem.

– Egy ark nem szívesen beszél a belső harcokról – sóhajtott, ami csak megerősítette gyanúmat. - A trónörökös nem volt alkalmas az uralkodásra. A sorban következők között pedig apám volt a legerősebb.

– Neki volt nagyobb a támogatottsága.

Armel közben úgy döntött, hogy megfelelő a külsőm és az ajtóhoz lépett.

– Pontosan. Megszilárdította a trónt és a bátyámnak már sokkal könnyebb dolga lesz. Mochaa rátermett, erős egyéniség. Hamarosan találkoztok.

– Nem mondom, hogy alig várom - mondtam komoran –, de azért kíváncsi vagyok.

– Bizonyos dolgokra én is.

Nem firtattam, mire gondolt ezzel a megjegyzésével, idővel úgyis megtudom. Kiléptem a folyosóra, Armel pedig egészen másról kezdett beszélni, amikre később nem is igazán emlékeztem. Homoktövis narancs-homok oszlopai fenyegetőn magaslottak fölém, simára csiszolt sárga és bézs márványmintás falai pedig vésztjóslóan figyelmeztettek, hogy nem árt az óvatosság, ha elhagyom a lakosztályom. Rideg hangulata sejtette velem, hogy történtek itt olyan dolgok, amik beszennyezik a dicső múltat, ami becstelen jelent szült, és a jövőn átok ül.

***

Heeroo néma árnyékként csatlakozott hozzám, miután Armel a gondjaira bízott. Felvette lassú tempómat, de merev tartásán egy pillanatig sem lazított. Mintha minden pillanatban készenlétben lenne arra várva, mikor lesz szükség a szolgálataira.

- Mi az a Hölgyek terme? – kockáztattam meg a kérdést, miután magunk mögött hagytunk egy hosszú folyosót és éppen egy széles lépcsőn haladtunk felfelé. Armel utasítására éppen oda tartottunk.

- Palotahölgyek. Minden jelentős vérvonalú család képviselteti magát lányaik által is Homoktövisen. Éppúgy a fiaik a testőrségben, ez így szokás.

Bólintottam, de nem voltam biztos benne, hogy ez akkora kiváltság lenne. Jelenlétük inkább lehetett oka belső harcoknak, ürügye családok versengésének, vagy még ennél is nagyobb jelentőséggel bírhatott, amibe nem is akartam belegondolni. Most még nem, de fejemben megkondult egy vészharang, ami arra késztetett, figyeljek és legyek óvatos.