Arkaski krónikák - A Föld virága (BEFEJEZETT)

15. fejezet

Torkomban dobogott a szívem. Seachlann hívatott.

Ezúttal nem a trónteremben kellett megjelennem, hanem a fogadószobájában. Az arányok, ahogy a palotában mindenhol, itt is túlzóak voltak. Bár barátságosabb volt, mint az általam eddig ismert hivatalos helyiségek, de a hatalmas oszlopok és a belmagasság itt is nyomasztóan, megfélemlítően hatott rám. Azt hiszem, valahol ezt a cél is szolgálták.

Az uralkodó egy kényelmes fotelben ült kőből faragott asztala mögött. A tökéletesen simára csiszolt felület narancsszínű fényt vetett az arcára, aminek olyan hatása volt, mintha a kandallóban égő tűz lángjai világítanák be a környezetét. Homokkő, Armel már mesélt róla, hogy Arkask előkelőségei vagyonokat fizettek a Mederből bányászott ásványból készült bútorokért és használati tárgyakért. Szerették a hivalkodó luxuscikkeket, amikkel egymás orra alá dörgölhették gazdagságukat.

Seachlann ezúttal ártalmatlannak és barátságosnak látszott. Az arkaskiak a megtévesztéshez is nagyon jól értettek és nem szégyellték használni ezeket az eszközöket. A rangosabb alattvalók mind ismerték az ilyen trükköket, hiszen maguk is éltek vele, de előszeretettel használták az alacsonyabb sorból származókon is. Ezeknek a praktikáknak az ismerete apáról fiúra szállt.

Csalódott voltam, hogy Seachlann ilyen kevésre tart, azt hitte, annyira ostoba vagyok, hogy bedőlök a színháznak, amit számomra rendezett. De legalább tudtam, hogy nem tart többre, mint a földeken dolgozókat. Ugyanakkor nem vettem sértésnek.

– Foglalj helyet, Úrnő! – intett az asztal előtt felállított szófára. Arkaskban a hölgyek nem ülhettek fotelba vagy székre társalgáskor, az a férfiak vagy az özvegyek kiváltsága volt. Leereszkedtem a felkínált helyre, de egy pillanatra se vettem le szememet az uralkodóról, hadd lássa csak, hogy nem tud megijeszteni – Bizonyára kíváncsi vagy, miért kérettelek.

– Bevallom, megleptél, hogy látni kívánsz.

– Nincs ebben semmi meglepő. Arich lánya fontos személy itt, a palotában. Veszélyes, de fontos.

– Veszélyes? Kinek az? - vontam fel a szemöldököm.

– Leginkább neked.

– Vártam, hogy ezt mondod. Itt tartózkodásom nem kívánatos.

– Vannak, akinek nem. Nekem kifejezetten tetszésemre van – hátradőlt foteljében és úgy méregetett - Két fiam vonzónak talál téged, nemde? Nehéz megfelelő származású társat találni, aki még vonzó is lehet. Egészen kicsit vonzó mindig akad, de te ezt magasan túlszárnyalod. Mindamellett Arich vezér lánya vagy, ami kifejezetten előnyös lehet, ha vérvonal-egyesítésről beszélünk.

– Házasság? Nem tervezek esküvőt! – tiltakoztam. Legszívesebben felpattantam és elmenekültem volna a szituációból, még mielőtt férjhez adna.

– Eskü? Nos, az adott szó, az ígéret, a hűség, kötelez. Éppen ideje, hogy a fiaim nőt vegyenek magukhoz. Sokáig keresgéltünk, talán túl sokáig is vártunk már, de végre itt vagy te, mint egy ajándék a kitartásunkért. Fiaim vonzónak találnak, nekem pedig nincs kifogásom a személyed ellen.

– De hiszen félvér vagyok! – figyelmeztettem erre az aprócska hibára származásommal kapcsolatban.

– Ez csak lényegtelen semmiség! - legyintett az uralkodó - Fiaim haladó szellemiségben nevelkedtek, nem okozhat problémát számukra. Mi a véleményed?

– Legalább kíváncsi vagy rá - jegyeztem meg gúnyosan - Nem tervezek házasságot kötni.

– Nos - hajolt közelebb Seachlann ültében. Volt valami egészen groteszk abban, ahogyan fölém tornyosult -, én pedig nem garantálhatom a biztonságodat Arkaskon. Az eskütétel ezért is lenne jó választás: ha a nép látná, hogy az uralkodóház elfogad, szemet hunynának a származásod felett.