Arkaski krónikák - A Föld virága (BEFEJEZETT)

27. fejezet

- Íme, Arkask!

Iranah hangja a frászt hozta rám, mikor beléptem a sötét szobába. Hangutasításra halvány fényt kapcsoltam, majd a fésülködő asztalhoz léptem, hogy rendbe szedjem magam.

- Deniaa?

- Most ő van Sireen mellett. Nem éreztem jól magam, hát megkértem, helyettesítsen – nézte, ahogyan kibújok a ruhámból, majd fésülködni kezdek. – Kimentem egy kicsit levegőzni.

- Kezdem azt hinni, ma este mindenkinek a teraszon volt dolga.

- Nekem is feltűnt, hogy túl zsúfolt volt ma este odakint. Ez történik velünk, Amirah, ami ma este veled. Bármit is mondtak neked az illatokról, hazugság. Mi sem ezt akarjuk, csak mi nem tehetjük meg, hogy ellenkezzünk.

Hangja keserű volt, de beletörődött.

- Változás kell – folytatta –, és bármit is tervez apád, azt akarom, hogy tudd, veletek vagyok.

- Jegesföldi vagy - szóltam oda a vállam fölött -, nem szoktatok szövetkezni folyóvidékiekkel.

- És nő is vagyok, aki ki van szolgáltatva a férfiaknak.

- Történt veled valami? Úgy értem valami más is, amiről nem beszéltél?

- Gyermeket várok.

A hír hallatán le kellett ülnöm. Azt még én is tudtam, hogy hajadon lányként gyermeket várni nem egészséges dolog Arkaskon. A lány apja akár úgy is dönthet, hogy meg kell halnia, amiért szégyent hozott rá és a házára.

- Ki tudja még?

- Te és Sireen. Előbb-utóbb mind észre vennétek, a várandósságot nem lehet sokáig titkolni. Ahogy más dolgokat sem ezen a bolygón.

- Mióta tudod? Homoktövisen, már tudtad?

- Tudtam, de nem akartalak félrevezetni. El kellett jönnöm, nem akartam, hogy megöljék a gyermekemet.

- Vagy téged.

- Akár engem. Egy baleset és már nem vagyok. Arkaskon ez így megy.

Habár tudtam a választ, de bizonyosat akartam:

- Ő volt az?

- Mochaara gondolsz? – nézett rám azzal a kihívó felesőbb rendűséget tükröző tekintetével, amit Eliora termében olyan jól begyakorolt.

- Hát persze, ki más? – szégyelltem, hogy megkérdeztem, de tudnom kellett. - Nem neheztelek rád. Ki fogunk találni valamit.

Olyan sokat ígértem már ezt, hogy nem tudtam számontartani. Ahogyan azt sem tudtam, mit tehetek én.

***

Apámnak alaposan meg kellett dolgoznia azért, hogy meggyőzze Armelt, vissza kell mennie Homoktövisbe, személyesen jelenteni Seachlannek az aktuális helyzetet, és mert a jelenléte miatt túlzottan is kiéleződött a helyzet Homoktövis és Daeryss között. Tudtam, hogy csak néhány napról van szó, mégis hálás voltam neki, amikor a reggelizőasztalnál egy cinkos kacsintás kíséretében adta tudtomra, hogy terve sikerült. Armel üresen maradt helye neki köszönhető. Egy mosollyal jeleztem felé hálámat.

Hosszú idő után most először éreztem boldogságot, és hogy tartozom valakihez. Nem fog sokáig tartani, de addig is ragaszkodtam ehhez a gyenge kapaszkodóhoz, ami hozzá kötött. Hónapok múlva el kell hagynom őt, de addig is szerettem volna vele lenni és élvezni a társaságát, erősíteni ezt a kettőnk közötti új szövetséget, ami kialakulóban volt.