Az ördög mosolya

8. Fejezet Viharfelhők

Az év további részében Harry nem hagyott ki egyetlen lehetőséget sem, hogy visszaforgassa az időt, és máshogy alakítsa az eseményeket, ha neki nem tetsző dolog történt. Ezen kívül rengeteg olyasmit is megengedett már magának, amit az időnyerő hiányában nem mert volna; úgy gondolta, immár felesleges annyira visszafognia az indulatait, majd a következő alkalommal jobban viselkedik.

Egyik sötét varázslatok kivédése órán a párbajozás hogyanja s mikéntje került terítékre. A tanár, Mrs Galatea Merrythought, egy fekete bőrű, testes, nagymama korú asszonyság volt, akit a diákok csak „mamma"-ként emlegettek. Rikító színű mintákkal díszített talárt viselt, hozzá apró gyöngyökből fűzött, csörgős-tollas ékszereket. Hajlott kora ellenére meglehetősen fitten tartotta magát, és nagy beleéléssel tudott magyarázni a diákoknak, akik sosem unatkoztak az óráján. Nem is mertek volna, mivel a mamma igen nagylelkűen osztogatta a pofonjait annak, aki szerinte rászorult, és elég sokan szorultak rá a kiosztott nyaklevesek számából ítélve, főleg a mardekárosok közül. Ezért ugyanakkor mégsem haragudtak rá a gyerekek, mert ha valaki rosszat csinált, választhatott a füles, vagy a házától való tíz pont levonás között, és a diákok mindig az előbbit választották, hogy aztán később hősként dicsekedhessenek el önzetlenségükkel.

– Most mindenki keressen magának párt. Kipróbáljuk a legegyszerűbb lefegyverző bűbájt – mondta a mamma, miután félrevarázsolt minden padot és széket a fal mellé. – Rendben, nagyon jó, ti gyertek errébb egy kicsit, így – igazgatta a gyerekeket. – Neked nem jutott pár? Sebaj, majd velem párbajozol – mondta az asszony egy hugrabugos fiúnak, aki erre elsápadt. Harry egy egészen aprócska, hugrabugos lánnyal került párba, aki rémülten pislogott fel rá, a mardekáros, valójában tizenhét éves fiúra. Harry el is határozta, hogy az ártását inkább a lány mellé szórja majd ki.

– Egyikőtök mondani fog egy viszonylag ártalmatlanabb átkot, a másik pedig megpróbálja majd lefegyverezni. Utána cseréltek. Minden érthető? Na, akkor most mindenki szépen meghajol az ellenfele előtt. Igen, jó. Pálcát szegezz... ééés... tessék!

Harry elküldött egy Stuport a lány füle mellett, annak a lefegyverző átka pedig valahol a fiú hóna alatt suhant el. Ugyanabban a percben viszont Harryt eltalálta valami, amitől teljesen megbénulva dőlt el. A mamma végigjárta a diákokat, hogy szükség esetén kimondja az ellenátkokat, és kibogozza, felmossa, magához térítse az áldozatokat. Amint Harry végre mozdulni tudott, egyből Tom felé kémlelt, de a fiú el volt foglalva a pálcája visszaszerzésével, amit a terem túlsó felébe röpített egy mardekáros lány.

Második körben a kislány átkozott, és Harry küldte a lefegyverzést. A lány úgy látszik, összekapta magát, mert egy csinos Stuport küldött rá, ami elől a fiú alig tudott elugrani, de így is eltalálta egy átok. Most vagy öt métert repült hátrafelé, és nekiesett Malfoyéknak, kuglibábukként borítva fel őket Will Piperrel. Harry dühösen feltápászkodott, és ismét Tomot kereste a szemével. Most el is kapta a pillantását. Teljesen biztos lett benne, hogy nem egy véletlenül félrement ártás tarolta le, hanem egy nagyon is szándékos. Sőt, talán az előbbi is az volt. Ki akarta deríteni, mi az igazság, ezért nem várt tovább, elővette az időnyerőt, és megfordította.

Egy óra eltelte után, amikor ismét elkezdődött a párbajozás, Harry direkt máshová állt a kislánnyal, hogy még véletlenül se kerülhessen Tom vagy bárki más pálcájának hatósugarába. Az események azonban most is pontosan ugyanúgy zajlottak, mint korábban. Megint eltalálta a bénító átok, és megint nem látta, merről jött. Következőre már úgy fordult, hogy végig láthassa, mit csinál Tom. Amikor az átkokat kellett kiszórni, Tom egyértelműen az ellenfelére célzott, de amikor elküldte az ártását, egy széles mozdulatot is tett, közvetlenül ezután pedig Harry ismét repült, és fájdalmasan landolt a fenekén. Mérgesen pattant fel.