Abraxas szorgalmasan cserélgette a borogatásokat, hányós vödröket, és főzte az újabb adag ellenszérumokat, miknek hatására Harry lassacskán javulni kezdett. Már nem izzadta tele az ágyneműjét, nem vert úgy a szíve, mintha ki akarna ugrani, levegőt is kapott, és egyik reggel arra ébredt, hogy tisztára rendbejött. Ezt persze egy darabig még nem kötötte Abraxas orrára, mert igencsak jólesett a lelkének, hogy egy Malfoy kiszolgálja őt, és a betörést is szerette volna még elodázni.
Fizzy közben ráállt a nyomozásra. Egész nap oda volt, csak ebédet főzni járt haza, ám egyelőre még semmit sem tudott kideríteni Tom hollétéről. Harrynek minden alkalommal csalódnia kellett, amikor a manó visszatért.
Egy nap, mialatt Abraxas épp a konyhában tüsténkedett és az edényekkel csörömpölt, Harry a lázmérő alá pörkölt a pálcájával, hogy legalább egy kis hőemelkedést generáljon, amikor Malfoy olyan hirtelen mellette termett, hogy majdnem elejtette, amivel ügyködött. Esélye sem volt álcázni a bizonyítékot.
– Szóval még mindig nem érzed elég jól magad, mi? – kérdezte Abraxas, és kitépte Harry kezéből a lázmérőt, amit aztán lerázott.
– Nos... – próbált volna Harry valamit füllenteni, de nem tudta folytatni, mert a másik a szájába dugta a lázmérőt.
– Gondolhattam volna, hogy bepróbálkozol majd valamivel. Nem szép dolog ám azt átverni, aki épp neked segít.
– Mintha annyira önzetlenül tennéd – morogta Harry tele szájjal.
– Ha én nem jövök ide, talán már el is patkoltál volna.
– Ne túlozzunk.
A mágikus lázmérő pittyent egyet.
– Még egy kis szabotázs, és lapis lazuli helyett véletlenül arzént találok keverni a szérumba – mondta Abraxas, és kirántotta az eszközt Harry szájából. – Nincs már neked semmi bajod, úgyhogy elég a szimulálásból. Kifelé az ágyból, és munkára fel! – kiáltotta, azzal lehúzta a takarót Harryről. A fiú erre kelletlenül felkelt.
* * *
– Na, gyermekeim – csapta össze a tenyerét Will Piper, és olyan hangosan ropogtatta meg az ujjait, hogy Harry hátán felállt a szőr. – A zsupszkulcs valahol a két épület közt fog letenni titeket, a parkban.
Will, Harry és Abraxas az elfüggönyözött dolgozószobában állták körül az asztalt, amit térképek és ábrákkal teli pergamenek borítottak. Will, széleskörű „ismeretségeinek" hála, szert tudott tenni bizonyos információkra és eszközökre, amelyek Harryék ügye számára igen hasznosak voltak.
– Miért nem tud egyenesen a múzeumba teleportálni? – kérdezte Harry. – Megkímélhetne minket a betöréstől.
– Senki nem tud olyan kulcsot csinálni, ami oda visz, ahol a készítő maga még nem járt; hasonló elven működik ez is, mint a hoppanálás. Tedd össze a két kezedet, hogy ennyi idő alatt találtam valakit, aki ilyen közel járt már a múzeumhoz és hajlandó volt illegálisan meg is csinálni ezt a cuccot. Mellesleg manapság nem olcsóság egy ilyen kis kulcsocska a feketepiacon – válaszolta a másik, amin Abraxas gúnyosan elmosolyodott.
Will ezt követően részletesen ismertette a helyszínt.
– Éjszaka lesz majd, meg sötét, de őrök fognak kószálni mindenfelé, úgyhogy a láthatatlanná tevő köpeny alatt menjetek – nézett végül Harryre.
VOUS LISEZ
Az ördög mosolya
FanfictionTom+Harry slash! Dumbledore halála után Harry elveszíti a Voldemort legyőzésébe vetett hitét, ezért radikális megoldáshoz folyamodik: ellopja az időnyerőt, és visszamegy a múltba, hogy megkísérelje megtenni azt, amit valakinek már rég meg kellett vo...