Az ördög mosolya

44. fejezet: Megváltás

  „Én jól tudom, mi fojtogat
bennünket, emberek:
a fölösleges fájdalom
s a fölösleges szeretet.

És jól tudom: a világot
megváltani muszáj,
de kérdezem: mért megváltás
az új világ, ha fáj!"

Szécsi Margit: A fölösleges fájdalmak kora

– Ó, istenem... – sóhajtotta Dumbledore csak úgy, magának.

– Kérem, mondja meg, mit derített ki! Kérem! – tört ki Harryből, mire a professzor lassan ránézett, nyugalmat erőltetett magára, és mélyet lélegzett. A fiú láthatóan tűkön ült, és alig várta a válaszokat, ám a férfi csak a tekintetébe mélyedve nézte őt sokáig, nagyon sokáig. Aztán elmosolyodott.

Közben egyik kezével észrevétlenül berejtette az időcsúszkát a köntöse ujjába.

Mindenkinek jár még egy esély, hogy rendbe hozhassa, amit elrontott. Neki magának is.

* * *

– Kérem, ha sikerült kiderítenie mi történt; hogy mi okból kerültem ebbe a világba, magyarázza el! Kérem! – könyörgött Harry.

– Nos – kezdte Dumbledore. – Azt hiszem, az lesz a legjobb, ha mellőzöm a hosszadalmas magyarázatokat, és inkább a lényegre térek.

– Rendben, ahogy gondolja, csak mondja el végre, mi ez az egész!

A professzor még hezitált egy kicsit, mintha alaposan megfontolná minden egyes szavát, majd megint elmosolyodott, és megszólalt:

– Hogy miért kerültél ebbe a világba? Azért, mert a kamaszkorod a jövőben telt. Az időcsúszka tehát visszavitt a jövőbe, de egy másik jövőbe, mivel a múltat megváltoztattad.

– Aha – nyögte Harry. – Én azt hittem, ugyanott kötök ki, ahonnét elindultam annak idején egy londoni vécében.

– Hogy köthettél volna ki ott annyi változtatás után? – kérdezte a professzor szelíden.

– Ez... akkor is... Vissza kell oda mennem.

– Fiam, oda már soha többé nem tudsz visszatérni – mondta a férfi halkan. – Azt a jövőt Voldemort létezésének köszönhetted, ám Tom meghalt, mielőtt még Voldemorttá válhatott volna.

Harry eltakarta az arcát. Képtelen volt elhinni, hogy semmit nem tehet.

– Viszont az időcsúszkával még visszamehetsz a múltba, egészen 1938-ba – tette hozzá Dumbledore derűsen. A fiú felkapta a fejét.

– Hogyan?

– Ez a jelen, ami most van, egyenes következménye annak a múltnak, amit te Tommal átéltél, tehát az időcsúszkáddal vissza tudsz oda utazni. Még abba az időbe is vissza tudnál, amelyben először találkoztatok az árvaházban. Ám ha korábbra mennél, ebben a jelenben kötnél ki, mivel a te fiatal kamaszkorod már a jövőben telt, érted?

Harry nem értette. Csak annyit fogott föl belőle, hogy a professzor szerint még nincs minden veszve, és ennyi elég is volt.

– Akkor meg tudom majd akadályozni a világháború kitörését is! – kiáltott fel boldogan.

– És azt hogy tennéd meg? – kérdezte Dumbledore. Harry érezte a férfi hangjában a kételkedést. Nagy lendülettel kezdett volna bele a magyarázatba, biztos tudatában annak, hogy komoly erkölcsi alapokon áll, de már a legelején elakadt. Fogalma sem volt, hogyan tenné ezt meg.