Az ördög mosolya

38. fejezet: A megmentő

– Harry gazdám! Harry gazdám! Térjen magához, mi lelte magát? – hallotta Harry valahonnét elképzelhetetlen messziről, aztán egyre közelebbről, miközben apró tenyerek csattantak az arcán. Egy nagyon kényelmes, békés helyről rángatta őt vissza Fizzy a fájdalmakkal teli valóságba. Nemtetszése jeléül fel is mordult.

– Harry gazdám! Mi történt magával? – kérdezte a manó kétségbeesve, és abbahagyta végre a pofozást. A fiú rájött, hogy az ágyában fekszik. Hogy kerülhetett oda? Talán a manó röptette bele.

– Memmatakélgy... – suttogta Harry erőtlenül.

– Mi? Nem értek semmit! – hajolt közelebb Fizzy, mire a fiú nyelt egyet, és megpróbálta összekaparni az erejét, hogy legalább pár szót ki tudjon normálisan mondani.

– Megmart... a kígyó... – nyögte. A hányingere is visszatért, a tüdejébe meg mintha nem fért volna elég levegő.

– Ó, te szentséges szalamandra, ó édes jó Merlin! – sopánkodott Fizzy a kezét tördelve. – Tudtam, hogy egyszer még bajt fog csinálni az a vipera.

– Nem vipera.

– Akkor az a nem vipera. Tudtam, hogy ez lesz, mihelyst betette ide a lábát! Vagyis...

– Fizzy, figyelj ide rám – ragadta meg Harry a manó karját.

– Figyelek, gazdám, figyelek – nézett rá amaz készségesen.

– Menj el a patikába, és vegyél... – mondta a fiú zihálva – vegyél egy bezoárkövet.

– Az meg mics...

– Ne kérdezősködj. Fent... az íróasztalom fiókjában találsz pénzt... Eredj!

– Rendben, gazdám, elnézést, gazdám, már itt sem vagyok – felelte a manó, és elinalt.

Egy óra múlva került elő.

– Na? – nézett rá Harry, mihelyst meghallotta a pukkanást, és odafordult. A manó beharapta az ajkát, és tördelni kezdte a kezét.

– Voltam a patikában, és izé, szóval az a helyzet, hogy nincs ilyen kövük.

– Nincs? – hördül fel Harry, amennyire tüdeje engedte. – Miért nem mentél... másik patikába?

– Mentem én, még harmadikba, negyedikbe is, de mindenhol azt mondták, hogy az ételmérgezés miatt, ami egy kétezer fős varázslóárvaházban történt, minden patikának, őstermelőnek, laboratóriumnak és egyetemnek odaszállították a készletét.

Harry cifrán elkáromkodta magát.

– Fizzy nem tudta teljesíteni gazdám parancsát. Most mi lesz? – cincogta a manó kiguvadt szemmel, és már sírásra görbült a szája.

– Nem a te hibád... amiért nem sikerült szerezned... ne hibáztasd magad – mondta gyorsan Harry, attól tartva, hogy a manó még kárt tesz magában. Aztán gondolkodott egy kicsit, majd folytatta. – Az lesz, hogy visszamész a patikába... veszel lázcsillapítót, és megérdeklődöd... tartanak-e kígyóméreg ellenszérumot. Ha megkérdezik, milyen fajtának kell az ellenmérge... csak kérdezd meg, milyeneket tartanak... Ha közte van a Gargantua vigorosus, vegyél belőle. És vegyél még néhány másfélét is... Mondd azt, hogy a gazdád... veszélyes helyre utazik. Meg tudod ezt jegyezni?

– Meg tudom, gazdám. Viszont ha megengedi, szerintem jobb volna, ha inkább az ispotályba menne. Ott biztosan meg tudnák gyógyítani.

– Oda nem megyek.