Az ördög mosolya

40. fejezet: Egyszer fent, egyszer lent

Figyelem! A fejezetben felkavaró tartalom várható. Én szóltam.

Harry egy kiadós reggelitől eltelve jólesőt sóhajtott, majd egyik kezében egy bögre friss, gőzölgő kávéval, a másikban pedig az aznapi Krónikással letelepedett kedvenc karosszékébe. Előbb belekortyolt a kávéba, amit aztán félretett a mellette álló csinos kis asztalkára, majd adott némi csemegét Violettának a kézbesítésért, és olvasni kezdte az újságot.

Ahogy sejtette, a főoldalon tálalták a hírt.

„Rács mögött a híres Malfoy család legifjabb sarja

A tegnapi nap folyamán különösen nagy fogása volt az auroroknak. Egy magát megnevezni nem kívánó forrás arról tájékoztatta a Parancsnokságot, hogy a hamarosan nősülni készülő Abraxas Phoebus Malfoy kirabolt egy mugli múzeumot, és egy bizonyos „Végzet Lándzsája" néven elhíresült dárdahegyet zsákmányolt onnan. A névtelen levél még azt is megemlítette, hogy a fiatalember több gyanakvásra okot adó tárgyat is birtokol.

A Minisztérium nem hagyhatta figyelmen kívül a feljelentést, ezért egy aurorkülönítmény még aznap kivonult a Malfoy-kúriához. A házkutatás eredményeként megtalálták az ellopott ereklyét, valamint egy tisztázatlan eredetű hegedűt és még számos egyéb kétes holmit is, amiket azonnal lefoglaltak.

Abraxas Malfoy nem kívánta kommentálni az eseményeket, csak ügyvédjével volt hajlandó beszélni az Aurorparancsnokságon, ahol előzetes letartóztatását tölti. Lapunk értesülései szerint a vád nem kevesebb, mint rablás, sötét mágiával átitatott tárgyak birtoklása, a varázslótársadalom titkos mivoltának veszélyeztetése, valamint rágalmazás. Ez utóbbi azért, mert az ifjú Malfoy azt állította, valójában az egyik minisztériumi dolgozó követte el a rablást – ám az általa megvádolt személy az esemény éjszakáján a mágiaügyi miniszter jótékonysági bankettjén tartózkodott, és ezt több tucat szemtanú is alá tudta támasztani, köztük maga a miniszter is.

A nyomozás még folyik, de ilyen bizonyítékokkal szemben nem lesz könnyű dolga az ifjú Malfoynak, ha szeretné tisztázni a nevét és elkerülni azt, hogy az Azkabanba kerüljön."

Harry letette az ölébe az újságot, és elégedetten dőlt hátra.

– Ne haragudj rám, kicsim, amiért néhány órára viharvert kuvikká változtattalak – mondta a csemegéző madárnak, és végigsimított a hátán. – Hatalmas szolgálatot tettél nekem. Nélküled a csúnya, gonosz Malfoy bácsi még mindig szabadon mászkálhatna a világban – mosolygott.

Violetta csak fél szemmel pillantott fel rá, aztán tovább ropogtatott.

– De Steve is bebizonyította, hogy igaz barát. Képes volt vállalni, hogy a százfűlé-főzet hatása alatt eljátsszon engem azon a hülye banketten, míg én, nos, bevallom, én is rosszat csináltam; elloptam valamit. Egy ereklyét. Ez önmagában nézve még nem volt valami szép, viszont... A nagyobb jóért megérte. Sikerült úgy ügyeskednem, hogy pont a bankett éjszakájára essen a betörés, de rosszul is alakulhattak volna a dolgok, mert az akció közben felébredtek az elaltatott őrök. Rögtönöznöm kellett: amikor rám lőtt az egyik őr, eljátszottam, hogy eltalált. Még szerencse, hogy annak idején megtanultam utántölteni Tom tintáit, most a vörös igen jól jött. Csak el kellett mormolnom a varázsigét, amikor a lábamra szorítottam a kezemet. Aztán kihasználva a másodperceket, amikor Malfoy nem figyelt, kicseréltem a lándzsákat. Bizony, annál a ficsúrnál most egy elvarázsolt polctartó rúd van – nevetett a fiú. – De erről csak te tudsz meg én. Aztán már csak két Exmemoriamot, meg egy Tergeót kellett kiszórnom, és dehoppanálhattam is. A végére minden olyan feltűnően szerencsésen alakult; hogyha Felix Felicist iszom, sem sikerülhetett volna jobban.