Tulajdon /TaeHyung FF/

1.

Egy újabb, szokásosan szar nap ez. Semmi mást nem csinálok, mint felpattanok a motoromra, elrobogok a bandával valahova, majd leszállok a motorról és várok. Ennyi az életem nagyjából négy éve, semmi több. Játszhatom a nagymenő lányt a tuti mocijával, de semmi több nem leszek, mint egy elcseszett életű senki. Persze, magamra vessek, hiszen én intéztem ezt el magamnak. Bár akkor még nem tudtam, mivel is jár ez az egész, csak egy tudatlan, kalandvágyó, felvágós gyerek voltam. Tizennyolc voltam, amikor ez az egész elkezdődött. Az akkori barátaimmal, amik most már természetesen nincsenek, csak ribanc motoros csajtársaim, éppen egy büfénél álltunk. Iszogattunk, hiszen szombat este lévén mit csináljon egy tizennyolc éves lány? Valamikor tizenegy óra körül gördült be pár alak a mostani 'családnak' nevezett, haszontalan csőcselékből. Az egyik barátnőm azonnal bekattant és ő máris szerelmes lett, hiszen ki ne vágyna egy mesebeli, motoros, kitetovált és izmos férfira, aki menőn motorozik, miközben te mögötte ülsz és a szél lebegteti a hajad. Na, ja. Elhittük, annyi szent. Mivel csak beszéltek róla, de egyikük sem mert megmozdulni, így kénytelenek voltunk egymást spanolni, hogy "úgyse mered", " csak a szád nagy" és hasonló, ősrégi és rém hülye dumákkal. Végül, négyünk közül én voltam a bevállalós, mindig én csináltam mindent a gimis éveink alatt is. Én haverkodtam a legtöbbet fiúkkal, én jártam el a legtöbbet mindenhová és én voltam benne olyan hülyeségekben is, amikre visszanézve elég csúnyán megüthettem volna a bokámat. Na de persze akkor is én voltam a jampi és én sétáltam oda a sörrel a kezemben az egyik, kint várakozó fickóhoz, aki talán a járgányokat féltette, talán csak jobbnak látta ott üldögélni a motoron. Bevetettem az akkori, ittas tini bájomat és a rövidnadrágomba gyömöszölt seggemet kezdtem el ingatni, ahogy közeledtem felé. Megsimogattam a motorja elejét, amivel sikerült magamra vonnom a figyelmét. Megdicsértem a motort és sekélyes beszédbe elegyedtünk. Amikor megérkeztek a többiek, vissza a saját motoros szerelmeikhez, bemutatott nekik az amúgy rém ronda és büdös seggfej, akihez odamentem. Felajánlottak egy kört, amit természetesen elvállaltam a megivott sörmennyiség és az adrenalin miatt, na meg persze a látszat miatt, hiszen tudtam, hogy a barátaim figyeltek és nem futamodhatok meg. Hát, így kezdődött, hogy végül csak egy éjszakára maradtam ki hazulról, végül pedig ott ragadtam a bandával, mert közölték, hogy ahogy egy családból, onnan sincs kiút. Ennyi a fasza történetem, hogy hogyan lettem én a főnök talpnyalójának a kutyája. 

Unottan forgattam a sisakomat a kezemben, miközben várakoztam a parkolóban a motoromnak dőlve. Egy bőrnadrágban voltam, ahogy az elvárható egy motorostól, de nem csak a felszerelés miatt, hanem azért is, mert ezt engedte meg az a nyomorult féreg, aki engem eltart, akárcsak egy kivert férget. Bőrnadrágban tökéletesen látszódtak a vékony, de izmos lábaim és a kerek seggem, ami a motorozástól és a sok sétálgatástól hihetetlenül izmos lett. Felül semmi több nem takart, mint egy melltartó nagyságú póló és rajta a bőrkabát, ami egy vaddisznó fejjel volt díszítve, mutatva, hogy melyik bandához is tartozom. Mert inkább hívom őket bandának, mint családnak, ahogyan magukat nevezik, hiszen ez nem család. Ez egy szedett-vetett gyökér sereg, akik eladnák egymást csak azért, hogy még egy doboz cigijük legyen vagy még egy újabb alkatrész a zörgő feleségeikre, amik a motorjaik. Egy családban nem szúrnák hátba az embert és nem aláznák meg egymást, nem viselkednének így egymással és nem úgy tartanák a nőket, mint az éppen most felszedett kurvákat. Siralmas. Utolsót szívtam a cigimbe, amire ebben a csőcselékben szoktam rá, majd a csikket elpöcköltem. Mélyen letüdőztem a füstöt, majd lassan kiengedtem a számból. Kezdtem rohadtul unatkozni, hiszen egyedül voltam, leszámítva egy ellenséges banda pár tagját, néhány méterrel arrébb. Nem ismertem őket, de a bőrdzsekijükön tisztán kivehető tigris fej arra utalt, hogy ez az a nagy bagázs, amitől a miénk mindig is tartott, legalább is a legnagyobb riválisnak gondolta. A vaddisznók, vagyis az én 'családom' mindig azt mondta, hogy a tigriseknek hatalmas villájuk meg fényűző szarjaik vannak, amit nem értettem, hiszen magukat ezek a disznók a legnagyobb bandának tartották, mégis kis viskókban vagy faházakban tanyáztunk, éppen merre vetett minket az út. Nem is érdekelt, amíg nem haltam meg, volt tető a fejem felett és kaptam kaját, addig nekem jó volt.

Hirtelen kivágódott a poros kocsma ajtaja és az egyik bandatagom lépett ki rajta.

- Yun, befelé! - Kért szépen a bemenetelre.

Fújtattam egyet, de engedelmeskedtem, akárcsak egy jól beidomított kutya. A sisakomat a kezemben tartva indultam meg a lebujba a szokásos lassú, fenékriszálós lépteimmel. Az évek alatt megtanultam, hogy minél kívánatosabb vagy, annál feljebb juthatsz a ranglétrán. Így vagyok most egy lépésre a főnöktől. Egyik se jobb a másiknál, mégis megbecsültebb vagyok és békén hagynak legalább. Amint beléptem, a két banda fogadott, természetesen egymással szemben állva. A feszültséget szinte vágni lehetett volna közöttük és a látvány sem volt túl nyugtató, ahogy bőrdzsekis vagy mellényes, agyon tetovált faszkalapok álltak ugrásra készen egymással szemben. A nyugodtságomat megtartva sétáltam oda, ahová a kedves úriember mutatta, aki behívott a kocsmába.

- A tét - Mutatott rám a férfi, mire felvontam a szemöldököm. - A nyertes főnök viszi.

Amint ismertette a faszom egyszerű szabályokat, egyszerűen leesett az állam, habár az arcom továbbra is jeges maradt. Most komoly? A saját, állítólag 'családom' csak úgy feldob egy tárgyként, hogy egy kibaszott szkanderrel el lehessen nyerni? Ez most valami agyament vicc akart lenni vagy ezek tényleg ennyire vadbarmok? Hitetlenkedve pislogtam a helyet foglaló férfiak felé, akik éppen a sorsomat akarták eldönteni egy nyomorult játékkal. A két banda kiválasztotta a szerinte legerősebb férfit és az asztalhoz ültették őket. A sisakomat összecsatolva a karomra lógattam és karba tettem a kezeimet. Kurva ideges voltam, nem vitás. Nem tudtam, mire számíthatok és persze nem esett nagyon jól, hogy a négy éve együtt élő bandám csak így kitesz egy ellenséges, rettegett csapathoz. Ennyit számítok nekik, most már mindenki láthatja, mennyire összetartó család ez. Egy nagy faszt.