Tulajdon /TaeHyung FF/

3.

Eltátottam a számat, amint kinyílt előttem az ajtó és felfedte a mögötte álló alakot. Nekem háttal állt, éppen egy üvegpoharat tett le a kis asztalkára mellette. Az ajtó nyitódásának a hangjára felkapta a fejét és megfordult, hogy láthassa, ki az. Magas volt, nálam biztos, hogy magasabb. Vékony, de masszív testalkata volt, amiből talán egy színészre vagy egy modellre tippelnék, de semmiképpen sem egy motoros banda tagjára. Megjelenése kifinomult volt, inget és egy zakót viselt, nyakán lezserül meghúzva állt a fekete nyakkendője, ami egyszerre biztosította a laza és az elegáns kinézetet neki. Lábain egy egyszerű, fekete farmer szorult, tökéletesen kiemelve az erős combjainak a körvonalát. Lábfején egy papucs szerű cipő pihent, ami ránézésre is többet ért, mint az én egész felszerelésem összesen. A férfi bőre fehér volt, de nem vakítóan, hanem a csöppnyi sárgás árnyalat kellemsebbé, hívogatóbbá varázsolta a megjelenést. Ujjai hosszúak voltak, amivel most egy poharat fogott közre, kényelmesen körbefonva azt. Arca szinte angyali volt, ha mondhatok ilyet. Makulátlan bőre volt, szinte tökéletesen szimmetrikus arcformája. Szája telt volt és kívánatosan rózsaszín, orra kicsit pisze, mégsem aranyos, hanem inkább karakteres. Szemei szépen vágottak és sötétek, ahogy engem mért végig. Arca jeges és kíméletlenül töretlen volt, ahogy csendben álltunk egymással szemben. Lassan felemelte a poharát és a szájához illesztette a szélét. Elegánsan belekortyolt és még azt is áhítattal néztem, ahogy a torkán legurul a folyadék. Természetesen a fa arcomat tartva tettem mindezt, miután felébredve a kezdeti sokkból, egy pár másodperc után becsuktam a számat. 

- Ki ez? - Kérdezte a férfi.

Hangja mély volt és meglepően tiszta, pedig az alkatához jóval magasabb hangszínt képzeltem volna el. 

- A vaddisznóktól nyertük - Felelt mögöttem valamelyik vadállat.

Nyertük. Nevetni támadt volna kedvem, ha esetleg viccesnek találtam volna a helyzetet. De nem, ez kibaszottul kiábrándító volt. Elnyertek, mint egy rohadt tárgyat, ezek meg büszkék arra, hogy egy emberi lényt hurcoltak el ide trófeaként. 

- Aljas? - Kérdezte a férfi megint és finoman oldalra biccentette a fejét, majd még egyszer alaposan és rendkívül lassan végignézett rajtam.

- Az ottani főnök alatt volt - Felelt ugyanaz a pasas a hátam mögül.

Aha, szóval most azt tárgyalják, hogy milyen rangban voltam a vaddisznóknál. Szuper. Én is itt vagyok, heló! Észre se vegyetek, beszéljetek rólam úgy, mintha nem lennék jelen. Mondjátok csak ki bátran, hogy kurva, nem kell itt az aljas meg a hasonló fedőnevek. A férfi csak bólintott és az ujjai végéhez csúsztatta a poharat. Oldalra hajolt és letette a tárgyat a kis, keres asztalkára, ahová korábban az üveget helyezte. Zsebre dugta a kezeit, majd tett felém egy pár lépést. Ezzel a testtartásával sokkal magasztosabbnak mutatta magát és felsőbbrendűnek. Ki a fene lehet ez, hogy ilyen fiatalon és a többiekhez képest elég nyurgán ilyen hatalommal bír? Mert látszólag behódolnak neki a többiek és kétség kívül jobban néz ki, mint a többi, nem a szokásos bőrruha és motoros szerkó. Még közelebb ért és most már alig egy fél méter távolságból vezette végig rajtam újból a tekintetét. Megcsapott az illata, amit már régen éreztem motoros körökben. Fura volt, hogy nem büdös, izzadság és mosdatlan disznók szagát éreztem, hanem férfias, kellemes parfümöt. Észrevétlenül töltöttem meg a tüdőmet a bódító illatkavalkáddal, majd ugyanilyen halkan engedtem ki a levegőt. Csak álltunk egymással szemben és senki nem szólt semmit. Én szigorúan, egykedvűen néztem a helyes pasira, aki ugyanilyen arckifejezéssel nézett vissza rám. A mögöttem lévő férfiak, ha még itt voltak, egytől-egyik hulla kussban várakoztak és meg sem mozdultak. A férfi felnézett valamelyikőjükre és bólintott egyet, majd szótlanul elsétált mellettünk és elhagyta a szobát. Na jó, ez fura volt. Egy pár pillanatig még csend volt, majd megmozdultak a gorillák a hátam mögött. Az egyikőjük mellém lépett és lenézett rám.

- Elfogadott téged, úgyhogy mehetsz a szobádba - Közölte. - Megmutatom.

Azzal el is indult, én pedig kénytelen voltam utána menni. Továbbra is a sisakomat a kezemben lóbálva lépkedtem utána lezserül, kicsit ingatva a csípőmet, amihez hozzászoktam az elmúlt négy évben. Végigsétáltunk a folyosón, ami tiszta volt, makulátlan, szőrös padlószőnyeggel fedve és pár képpel a falon, amit nem tudtam megnézni, mert loholnom kellett a hosszú léptű gyökér után. 

- Elfogadott engem? - Kérdeztem rá végül, amikor valamelyest beértem őt. - Mégis ki a szar ez? 

A férfi befordult a sarkon és nem állt meg csak hátrafordult felém. Mordult egyet és tett még pár lépést, mire végre megtorpant. Megálltam mellette és karba tettem a kezeimet és vártam a válaszra. A férfi kinyitott egy ajtót és bemutatott. 

- A negyedik szoba balra - Közölte.

Benéztem és egy újabb folyosót találtam, számos szobával rajta. Negyedik balra. Vajon hányan lakhatnak itt? Egyedül leszek vagy egy mocskos férfival kell osztoznom? Elindultam, de a férfi megragadta a kezem. Visszanéztem rá és nem túl kedves pillantással illettem őt, majd az engem markoló ujjait.

- Az előbb pedig az új gazdáddal találkoztál, kiscica - Közölte egy féloldalas mosollyal. - Ő Kim TaeHyung, a főnök.

Azzal elengedett és már ott sem volt. Ahogy egyedül maradtam, megengedtem magamnak egy kikerekedett szemet és egy eltátott szájat. Ez valami rossz vicc? Ez a modell csávó a tigris motorosbanda feje? Nem, ez valami átverés vagy félreértés lehet. Biztos, hogy valami félreértés. Nekem nem lehet ekkora mázlim, hogy elnyertek egy büdös, agyontetovált, bagós gyökértől és helyette az ellenséges banda helyes, szívdöglesztő csávójához kerüljek. Az én életem nem ilyen szerencsés.