Tulajdon /TaeHyung FF/

46.

*Taehyung POV*

Yun felvette az aznapi fekete, csipkés fehérneműjét, de a két napja történt  incidens miatt egy szürke, lenge rövidnadrágot is kapott mellé. Ő volt az egyetlen, aki nadrágban járkálhatott a házban uralkodó meleg ellenére, hiszen az erőszak miatt elég fájdalmas sérülése lett, nem csak a nőiességét zúzta szét és sértette fel az a pöcs, de a markok miatt, amik lefogták a lányt, csúnya, lila foltjai lettek a belső combján, amit nem akart látni. A csuklói is megszíneződtek, ahogy a kötél durva anyaga felhorzsolta és megnyomta a bőrét, miközben próbált kiszabadulni az undorító rabságból. Akárhogy mondtam neki, hogy velem aludhat , mindig visszautasította. Láttam, ahogy minden nap legalább hatszor körbenéz a szobájában és az egész folyosón, mielőtt bemenne lepihenni vagy csak valamit felkapni bentről, hiszen sosem tudhatta, ki rejtőzik még az ajtaja mögött. Legalább négyszer annyi cigarettát szívott el az elmúlt két napban, mint amennyit előtte füstölt, de most nem hibáztattam érte, megértettem. Amióta a rendőrök elvitték azt a két nyomorult faszhuszárt, azóta teljesen magába zárkózott. Nem kötegszik senkivel, inkább csak csendben elvonul. Nem mosolyog, nem beszélget, nem megy a többi lány körébe. Válaszol, ha én kérdezem, vacsoránál csak eszik és néha rámosolyog JiSoo-ra, aki nagyon aranyosan próbálja felvidítani és beszédre bírni a lányt. Nem tudom, mit tegyek. Így még sosem éreztem magam, az az igazság. Sokat gondolkodtam ebben a két napba és sok dologra rájöttem, amit ki kell derítenem, hogy valóban igazak e vagy csak a düh, a méreg és a sajnálat miatt gondolom így. 

*Yun POV*

Rágyújtottam egy újabb szál cigire remegő kezekkel, aztán átsétáltam az udvaron. Már hideg volt, ahogy az ősz rendesen beköszöntött és lassan már búcsút is intett, hogy egy hidegebb, zordabb évszaknak adja át a helyét. Csak pár lépést tettem, aztán visszamentem az ajtóba, ahol egy kicsit melegebb volt. Csak egy nadrág volt rajtam, felső nem, csak a melltartóm és azon egy hálós köntös, hogy azért valamennyire fogja a hideget a bőrömtől, de nem sokat segített. Beleszívtam a cigarettába és magam elé emeltem a szálat, ahogy a füstöt lassan beszívtam, hogy jó mélyre érjen, majd lassan kifújtam azt. Kevesebbet kellene cigiznem, ma már ez a hetedik szálam és este hét óra volt. Eddig csak napi kettőt vagy hármat szívtam maximum, és úgy érzem, hogy lefekvés előtt még lesz egy utam ide, hogy egy utolsó, nyugtató szálat elbűzölögjek. Momentán leszartam, hogy Taehyung-nak tetszik e vagy sem, hiszen nem ért hozzám és én sem akartam, hogy bármit csináljon. Egyszerűen undorodtam magamtól, gusztustalan volt az egész combom, ahogy a lila ujjlenyomatokat tisztán lehetett látni és fájtak is rohadtul, nem kevésbé volt jó érzésem délen sem, hiszen az erőszak és bárminemű sikamlós anyag hiányában szépen felsértette a bőrömet az a köcsög HaJun, hogy köpném arcba mégy egyszer legalább. Kurvára fájt ülni is, mozogni is nehezebben tudtam, hiszen séta közben is súroltam a bőrömet, de hogy pisilni is csak összeszorított fogakkal tudtam, ez már kiáltott egy jó nagy fejberúgásért. Dühös voltam, de milyen rohadtul. Egyszerűen nem tudtam feldolgozni ezt az egészet, hogy miért történt. Oké, hogy Tina tervelte ki, de nem fért a fejembe, hogy hogyan lehet valaki ennyire segg szerelmes egy olyan pasiba, aki megmondta neki, hogy nem szereti és nem is fogja, hogy ilyet kitervel? HaJun-on nem gondolkozom, hogy miért csinálta, mert sajnos képtelen vagyok egy kólásüveg agyi szintjére süllyedni érte. De nem csak mérges voltam, hanem féltem is. Még sosem történt velem ilyen, hogy ennyire paranoiás lettem volna, hogy mindig szétnézek a szobában, mielőtt belépek, a folyosón, mielőtt becsukom magam mögött az ajtót és minden kis zajra felkapom a fejem. Éjszakánként legalább háromszor szoktam felkelni vagy a fájdalomra, ami a lábam közé hasít, ha rosszul fekszem vagy fordulok, vagy rémálmokra, hogy megint megtörténik velem vagy valami potom kis zajra, mint például valaki elmegy a szobám előtt vagy a műhelyben leejtenek egy szerszámot és alapból meg se hallanám, mert olyan jelentéktelen, most mégis nagyon figyeltem. Viszont Taehyung-nak nagyon hálás voltam. Nem csak azért, mert időben megjött és megállította a további kínjaimat, hanem azért is, mert nem szedett le egyik baszom féregről sem, hogy üthettem őket és annyiszor rúghattam beléjük, amennyire csak maradt erőm. Azért is köszönettel tartozom neki, mert megnyugtatott és vigyázott rám, lefürdetett, orvost hívott hozzám és mindig nagyon figyelt rám. Mellettem maradt, felajánlotta, hogy alszik velem vagy aludhatok nála, hogy ne féljek, próbált Hallyu-val jobb kedvre deríteni és egyszer sem próbált meg az ágyába vinni ebben a két napban. Mindig melegséggel öntött el, ha arra gondoltam, hogy milyen aggódó szemekkel figyel, akárhányszor meglát a folyosón vagy vacsoránál, minden szavamat lesi, habár nagyon kevés volt belőle az elmúlt két napban. Mindig igyekszik a kedvemben járni és mellettem lenni. Megkedveltem ezt a törődő oldalát, és magát az embert is, ha eddig nem kedveltem volna eléggé a maga akaratos, charme-os, domináns énjével. Nem szerettem, vagyis eddig semmi jelét nem vettem észre magamon, hogy beleszerettem volna, bár nem tudhatom. Az elmúlt két napban semmilyen érzelmem nem volt a félelmen és a dühön kívül. De nem is akartam, hogy ez megtörténjen, hogy több érzelmet táplálok iránta, mint amennyit ő irántam, hiszen nem akartam sem Tina sorsára jutni, sem pedig itt maradni és titkolni, rejtegetni az érzéseimet, miközben a többi lánnyal ugyanúgy hetyeg és nem én vagyok neki az egyetlen. Nem, eddig mondjuk nem voltam sem féltékeny sem pedig ilyen érzelem dús, úgyhogy egyenlőre nem aggódom, Kedvelem, mert miért ne kedvelném. Ellátott, törődött velem, megmentett és mindent megadott nekem.