Tulajdon /TaeHyung FF/

31.

Igyekeztem minél légiesebben suhanni abban az átkozott magas sarkú cipőben, amit rám passzíroztak. Taehyung jobbján én, balján pedig Tina lépkedett, mind a ketten gyengén belekarolva Tae zsebre tett kezeibe, hogy valami támaszt nyerjünk a séta közben, de főleg azért, hogy tudják, kihez tartozunk. Felvettem a maszkomat, amivel meg akartam nyerni magamnak mindenkit és telibe akartam zúzni Tina önbizalmát, miszerint én képtelen vagyok normálisan viselkedni. Halványan mosolyogtam, kihúztam magam és aprókat biccentettem mindenkinek, akik nekünk is köszöntek.

- Igyunk valamit! - Mondta Taehyung és válaszra sem várva azonnal elfordult balra, ahol a pult volt.

Az emberekkel körbeállt részlegen sorakoztak a pezsgős és boros poharak, ha esetleg valaki lemaradt volna a pincérekről, akik szintén ilyen tartalmú tálcákat hordoztak körbe. Már most rosszul voltam a sok sznob baromtól, akik csak a pénzről tudnak beszélni és vihognak össze-vissza, mint valami agya vesztett szamár egy kórón. És még alig érkeztünk meg. 

- Lányok, kérlek menjetek az asztalunkhoz, én is mindjárt megyek - Hajolt közelebb Taehyung hozzánk.

Mind a ketten csak bólintottunk és tettünk egy hátraarcot, hogy eleget tegyünk urunk és parancsolónk kérésének. Én mentem elől, Tina pedig mögöttem, hiszen a sűrűn lerakott asztalok között csak egy ember félt el. A szememmel kutattam az asztalokon lévő táblácskák után, hogy felfedezzem Tae nevét, amikor valamiben megakadtam. Majdnem orra buktam és a poharam is majdnem kirepült a kezemből, de szerencsére valaki megtartott.

- Ne haragudjon! - Mosolyogtam rá finomat, ahogy ránéztem az öltönybe bújtatott, teletetovált vademberre.

- Nincs gond, kiscsillag - Mosolyodott el ő is és a hangja inkább hasonlított egy nyolcadik generációs, túlfejlesztett, démoni terminátoréhoz, mint egy emberéhez.

Hátra néztem és elkaptam, ahogy a ruhám sarka még Tina cipője alatt van. Felvontam a szemöldököm és belenéztem a szemébe. Egy önelégült vigyorral nézett rám és lelépett a ruhámról.

- Hupsz - Vont vállat.

Azzal elhaladt mellettem, hogy az asztalunkhoz menjen. Mély levegőt vettem és meg kellett erőltetnem magam, hogy ne forduljak meg, menjek utána, vegyem le magamról a magas sarkút és basszam vele nyakon, majd a pohár pezsgőt is széttörjem a seggén. De nem, ma este jól fogok viselkedni, csak azért is, hogy felcsesszem vele Tina agyát.

- Kedves - Lépett oda hozzám egy idősebbnek tűnő nő, de nem mondtam volna többnek, mint harmincöt.

- Elnézést, ha útban vagyok - Mosolyogtam rá és már léptem egyet hátra, hogy felszabadítsam a két asztal közötti folyosót.

- Nem, semmi gond - Ingatta a fejét. - Baleset történt? Elszakadt a szoknyája.

- Igen? - Kérdeztem vissza és máris lenéztem magamon, hogy keressem a szakadást. 

Alig kellett elkezdenem, máris megláttam nagyjából a ruha elején a felvágáson. Tovább szakadt oldalra és csúnyán lifegett egy darab anyag a combomon. Ha így hagyom, az ciki is, na meg a bugyimig belátni. Gyorsan gondolkodtam, majd felnéztem a hölgyre, aki felvilágosított a ruhámról.

- Esetleg van önnél egy olló? - Kérdeztem.

- Egy körömvágó - Bólintott és már ki is nyitotta az aprócska retiküljét.

Egy pillanatig tartott csak, amíg előhúzott belőle egy ezüst tartókát, amit felpattintva egy egész körömszalon berendezését tartalmazta. Előhúzta az ollót és átnyújtotta nekem. Mosolyogva megköszöntem és lehajoltam, hogy megvalósítsam az elképzelésemet. A felvágás másik oldalán is nagyjából ugyanolyan magasan bevágtam a ruhát két helyen, hogy egy kis egyenest csináljak, aztán a leszakadt résszel összekötöttem egy masnivá. Így már nem volt olyan magasan felvágva a ruha és még egy kis csavart is vittem bele.

- Köszönöm szépen - Adtam vissza az ollót.

- Ügyes - Bólogatott a hölgy és átvette a kis szerszámot.

- Elnézést - Biccentettem neki egyet és megfordultam, hogy ahhoz az asztalhoz sétáljak, ahol már Tina vígan iszogatott. Sóhajtottam egyet és odaléptem az asztalhoz. Kihúztam a lehető legtávolabbi széket és leültem rá. Letettem a poharamat magam elé és felkönyököltem az asztalra.

- Még egy ilyen véletlen és feldugom a seggedbe a topánkádat, aranyom - Mosolyogtam rá kedvesen.

Tina szemei kikerekedtek, majd dühös arckifejezést villantott.

- Véletlen volt - Ingatta a fejét pont ugyanolyan rossz színészi technikával, ahogyan a csuklótörést is előadta. 

- Aha. Véletlenül fogok megbotlani én is, aztán véletlen fog koppanni az öklöm az arcodon.

- Mi történt a ruháddal? - Érkezett meg Taehyung abban a pillanatban. 

Felálltam és megmutattam neki a masnit, amit csináltam.

- Tina véletlenül rálépett, semmi gond - Mosolyogtam Taehyung-ra, tökéletesen megjátszva magam. - Ugye nem rossz? - Simítottam végig a masnin.

- Egész ügyes - Mosolygott rám a férfi és ő is megsimogatta a ruha anyagát és mellette egy kicsit a combomat is.

Komoly arccal ültem le, ahogy végig szemkontaktust tartottam az előttem ülő lánnyal. Tae leült kettőnk közé és ivott egy kortyot a pezsgőjéből, majd letette a poharát az asztalra. 

- Most egy kis beszéd, aztán fogadás - Közölte velünk. - Ápolnunk kell a kapcsolatokat a bevétel érdekében - Fordult főleg felém, hiszen én voltam a beavatatlan személy. - Amíg nem mondom, hogy álljatok fel, a seggeteken ültök és kurva szépen viselkedtek, oké?

- Hm - Bólintottam.

- Igen, uram - Felelt Tina is.

Jó hangulatú lesz az este, az már biztos.