Tulajdon /TaeHyung FF/

47.

Felálltam az egyik székről a medence mellől, ahol eddig lazítottam. Nem sokat, de végre rávettem magam, hogy a lányokkal legyek. Alig volt húsz perc vagy fél óra, de elég is volt. Mindenki aranyos volt, volt, aki úgy tett, mintha mi sem történt volna, hogy normálisba hozzák a hétköznapjaimat, volt, aki megkérdezte, hogy hogyan történt és miért, volt, aki csak a hogylétem felől érdeklődött. Kicsit sikerült visszajönnöm a gödörből és a mély alja helyett már valahol a közepénél kapaszkodtam kifelé. Kellett ez a kis társaság, ha tényleg kicsit volt, akkor is. Lehet, hogy csak el kellett volna mondanom, hogy mi is történt és kibeszélni magamból. Most, hogy többen kérdezték és sokan hallgattak meg, egy kicsit megkönnyebbültem.

Kimentem az ajtón és óvatosan becsuktam magam mögött. A meleg helyiség után a kicsivel hűvösebb aula már libabőröket varázsolt a karomra. Lehajtott fejjel indultam a lépcső felé, hogy a szobámba menjek és aludjak, hiszen bár még korán volt, este fél nyolc lévén nem tudtam már mit kezdeni magammal. A vacsorán túl voltunk egy pár perce, utána özönlött mindenki a benti medencéhez és a férfiak a műhelybe vagy a társalgóba tévézni vagy játszani valamit. 

- Yun! - Hallottam meg a nevemet magam mögül.

Megtorpantam és csináltam egy hátraarcot, hogy szemben legyek JiSoo-val a hangja alapján. A lány mosolyogva jött felém, amit én egy gyors, halvány mosollyal viszonoztam.

- Dolgod van? - Kérdezte aranyosan.

- Nem, miért? - Kérdeztem vissza.

- Beszélhetnénk? - Harapta be az alsó ajkát zavartan.

- Igen - Bólintottam. - Baj van?

- Nem - Rázta meg a fejét gyorsan egy mosollyal, hogy eloszlassa a kételyeimet. - Nem mehetnénk fel? - Mutatott a lépcsőre, miközben körbenézett, hogy kik járkálnak még körülöttünk.

Bólintottam megint és elindultunk fel a lépcsőn, csendben egymás mellett baktatva. Már könnyebben ment a séta, kezdtem hozzászokni az égető fájdalomhoz a lábam között, amit a súrlódás okozott a sérülésemnek. Vagy kezdett elmúlni és begyógyulni, nem is tudtam már. Nem figyeltem rá annyira, vagyis igyekeztem nem figyelni rá, úgyhogy nem tudtam. 

- Miről szeretnél beszélni? - Kérdeztem rá, amikor már a folyosón sétáltunk, ahol egy lélek sem volt.

JiSoo megállt a saját szobája előtt, mire én is megtorpantam, megértve a néma kijelentését, hogy ott fogunk beszélgetni. Beléptünk és a lány becsukta utánam az ajtót.

- Taehyung-ról - Felelt az előbbi kérdésemre.

- Taehyung-ról? - Kérdeztem vissza kikerekedett szemekkel. - Mi van vele?

- Hát, semmi - Nevetett fel halkan.

Felvontam a szemöldököm és összezavarodtam, bár nem csodálkoztam magamon. Leültem a kis babzsák fotelbe az ágy mellett, míg JiSoo az ágy szélére huppant le. A szoba kiköpött mása volt az enyémnek, csak az ágynemű színe különbözött. 

- Mi van Tae-vel? - Kérdeztem rá megint, mert úgy tűnt, hogy ha nem szólalok meg, akkor JiSoo csak mosolyogni fog rám.

- Nem tudom - Vont vállat. - Ezt szeretném megkérdezni tőled.

- Nem nagyon vágom, hogy mit is akarsz - Ráncoltam a homlokom értetlenül.

- Az az igazság, hogy Taehyung elég visszahúzódó mostanság - Kezdett bele. - Amióta volt ez az eset veled, azóta ő sincs jobban, mint te.

- És ezen én hogyan tudnék segíteni? - Kérdeztem rá, mert még mindig nem tudtam, hogy miért is vagyok itt.

- Hogy vele maradsz - Vont vállat JiSoo egyszerűen. - Nem tudom, hogy te hogyan érzel Taehyung iránt vagy érzel e iránta valamit. Sőt, azt sem tudom, hogy ő érez a irántad - Mutatott rám, majd visszatette az ölébe a kezeit. - De az biztos, hogy nagyon kedvel téged és több érzelmet táplál irántad, mint irántam.

- Ha rosszul esik, akkor.. - Kezdtem bele, hiszen a lány nagyon aranyos és kedves volt velem mindig és nem akartam, hogy miattam érezze rosszul magát, akkor sem, ha nem tehettem ellene semmit.

- Nem - Ingatta meg a fejét mosolyogva, ahogy félbeszakította a magyarázkodásom. - Igazából örülök neki, mert elég régóta keres maga mellé valakit, aki illik hozzá és okos és szép is. Szóval nem igazán tudom, hogy hogy álltok egymással, de én úgy látom, hogy nagyon is kedvelitek egymást, akárhogy is próbáljátok kerülni egymást vagy elsöpörni ezt.

Nyeltem egyet és inkább csendben maradtam, hiszen pontosan ugyanezekről az érzésekről gondolkodtam az elmúlt napokban. Azt hittem, hogy csak egy hirtelen jött érzés, amiért megmentett és hálás vagyok neki. De ha már JiSoo is így látja, akkor lehet, hogy nem hülyültem meg annyira, amennyire gondoltam. 

- És, hát én azon gondolkoztam, hogy ezt meg kellene beszélnetek egymással - Vont vállat.

Elmosolyodtam és megingattam a fejem.

- Nem, JiSoo - Feleltem. - Aranyos, hogy így aggódsz értünk és nagyon jól esik, hogy így látod az egészet, de nem hiszem, hogy bármi jóra vezetne, ha érzelmekbe folynánk Taehyung-gal. Láttad, hogy mi lett Tina-val.

- Tudom, de Tina egy érzelmileg túláradó picsa volt - Felelt és eltátottam a számat, ahogy eddig még sosem hallott szavakat mondott ki.

Halkan felnevettem és bólintottam, hogy igaza van.

- Én most megyek és ezt el akarom mondani Taehyung-nak is - Folytatta kertelés nélkül. 

- Biztos vagy benne, hogy kerítőt akarsz játszani? - Kérdeztem vissza egy kicsit félve.

- Nem akarok én rosszat - Mosolyodott el. - Csak szeretném, ha végre megtörténne, amit jól láthatóan mind a ketten kerülgettek. És ha Tae úgy dönt, hogy te kellesz neki, akkor én elmegyek.

- JiSoo, éppen ezért nem akarom.

- Előbb-utóbb úgyis elmegyek - Vont vállat egy halk nevetés kíséretében. - Én nem szeretem Taehyung-ot. Kedvelem és tisztelem és persze az együttlétek alatt volt pár kósza érzésem felé, de nem vagyok szerelmes. Nem kell aggódnod, én nem fogok semmilyen bosszút kitervelni ellened.

- Ez megnyugtató - Nevettem fel és megingattam a fejem.

- Bocsi, nem akartam felhozni, csak hogy tudd - Vont vállat. - És nekem is jobb, ha előbb elmegyek és több esélyt adok magamnak is egy kapcsolatra.

Mély levegőt vettem és egy sóhajtással kifújtam. Nem tudtam, hogy mennyire jó ötlet ez az egész, holott tudtam, hogy akármit is mondok, JiSoo akkor is feláll és átmegy Tae-hez, hogy elmondja neki, el akar menni önként, ha van valami aprócska érzelme felém. Féltem és izgatott is voltam, hiszen mindig izgalmas megtudni, ha valaki érez irántunk valamit. Akkor meg főleg, ha mi is tápláljuk a parazsat, még akkor is, ha én jelenleg nem voltam tisztában vele, mennyire gyúlékony is ez a kis szikra.