Tulajdon /TaeHyung FF/

21.

Újult energiával öltöztem fel, egy újabb fehérneműbe bújtatva a testemet, ahogy mindig. Már kezdtem hozzá szokni, hogy mindenki láthatja a fenekemet meg a melleimet, na meg minden mást, ami kilóg a falatnyi ruhából. Sóhajtottam és kiléptem a folyosóra, hogy birtokba vegyem azt a szobát, ahol egy pár könyvet találtam egy kanapéval, talán olvasószoba vagy egy apró könyvtár lehetett a házban. Behúztam magam mögött az ajtót és tettem egy lépést, amikor valaki megragadta a csuklómat. Nem lett volna nagy baj, ha Taehyung az, de ez túl kicsit kéz volt ahhoz képest és teljesen más szorítás. Megfordultam és szemben találtam magam Tina dühös arcával. Megrántotta a kezem, mire tettem felé egy lépést.

- Hallod, te engem ne rángassál, pinaszál, mert belefúrlak a padlóba, aztán waxolhatnak téged is - Morogtam rá nem túl kedvesen.

- Azt hiszed, hogy megijedek tőled, ha? - Mászott a képembe, mire kénytelen voltam elhajolni tőle egy kicsit.

- Az intim szférámban vagy csillagom, azt pedig nem csipázom - Tájékoztattam és kirántottam a kezemet a lagymatag szorításából. 

- Nem, mi? - Nevetett fel betegesen. - Taehyung lehet ott, mi? Kelleted neki magad aztán ráakaszkodsz?

Elmosolyodtam és karba tettem a kezem. Hát már megint itt tartunk? Áthelyeztem a testsúlyomat a bal lábamra és megvetően néztem le a nálam alacsonyabb, mégis pattogó vízibolhára.

- Nem tudsz túllépni a vereségeden? - Kérdeztem nyugodt hangon.

- Vereség? - Visította. - Nem, ribanckám, nem vesztettem! Te fogod mindjárt elveszteni mindenedet, ha nem veszel vissza a kurvás viselkedésedből és hagyod békén a Gazdát.

- Drágaságom, én itt nem vesztek semmit, maximum te pár fogat, ha továbbra is ekkora pofád lesz - Közöltem halál nyugodt hangon.

- Ne fenyegetőzz itt nekem! - Szegezte rám egy ujját.

Megforgattam a szemem és elkaptam a felém tartott mutatóujját, aztán egy nem túl erős, de határozott mozdulattal oldalra vágtam a kezét. A lendülettől még a lány is fordult egy kicsit, amire csak elmosolyodtam.

- Ne mutogass, nem szép dolog - Ingattam a fejem. - Nem tudnál esetleg megülni a seggeden és nem folyamatosan engem basztatni? Nem fogod fel, hogy csak saját magadat alacsonyítod le és járatod le? Kevés vagy hozzám, fogadd el.

- Ne sértegess, te díszribanc!

- Már megint díszribanc lettem? - Sóhajtottam. - Az már voltam és megmondtam, hogy dolgozom rajta, hogy igazi legyek, oké? Ne gázolj a lelkembe ilyen kicsinyítésekkel - Színpadiasan letöröltem egy nem létező könnycseppet, majd visszavettem a faarcom. - Legalább találj ki valami újat. Írj egy listát és tarts fejben legalább egy szitokszót, ha velem akarsz barátkozni.

- Barátkozni? - Nevetett fel, nem igazán fogadva a szarkasztikus mondandómat. - Veled akkor se barátkoznék, ha te lennél itt az utolsó lány! Akkor se, ha te lennél a főnököm! Akkor se, ha rajtad múlta az itt maradásom!

- Jézus, csitulj, Bodri! - Kaptam a mellkasomhoz. - Hát darabokra töröd a pici szívem. A felépített szivárvány színű kastélyom, amiben veled voltam királylány, most összedőlt.

- Csak gúnyolódni tudsz?

- Veled, aranyom? - Kérdeztem vissza. - A specialitásom.

*Taehyung POV*

Kinyitottam a szobaajtóm, mert hallottam megint a veszekedést, amit már négy napja hiányoltam. Kár, hogy csak belülről hangszigetelt a szoba, de kívülről hallok befelé dolgokat. Megkértem Yun-t egy hete, hogy ha lehet, akkor kerülje Tina-t, mert sűrű hetem lesz és nem lesz energiám újra éleszteni valamelyiküket. De mit ad isten, csak négy nap telt el. Szépen bezártam magam mögött az ajtót és meglepetésemre a két főhangot találtam magam előtt, nem sokkal Yun szobájától. Valószínűleg a lány teljesítette a kérésemet, de Tina nem bírt magával. 

- Menj vissza oda, ahonnan jöttél! - Fújt a nyugodt ábrázattal álló Yun-ra Tina.

- Sajnos nem megy - Játszotta túl az aggodalmát egy másodpercig, majd visszavette az unott arcát. - Amúgy sem te döntöd el.

- Ne akard megmondani, hogy mit tehetek! - Toppantott egyet Tina.

Yun észrevette, hogy közeledek és egy pillanatra rám emelte a tekintetét, majd vissza a lányra, aki folytatta a dühöngését, valószínűleg tök feleslegesen. 

- Nem veheted el tőlem! - Morogta Tina. - Nem sajátíthatod ki Taehyung-ot! Ő nem a tiéd.

- Miért, a tiéd? - Kérdezett vissza Yun mosolyogva.

- Nem, de én vagyok vele a legrégebb óta - Húzta ki magát a lány, aki mögött leálltam és alig pár centire cövekeltem le a testétől.

Yun ilyenkor már rég beszólt, mert érezte, hogy ott vagyok, de aki a legrégebb óta van velem, nem is észleli a közelségem. Szépen vagyunk. 

- Tudod, cicavirág, a legrégebb alkatrészt kell a leghamarabb kidobni és cserélni - Felelt neki egy betegesen nyugodt mosollyal Yun, majd rám nézett. - Igazam van, drága Uram?

Tina úgy fordult meg, mintha csak pördítették volna. Lenéztem rá és arcom nem sugárzott túl sok boldogságot rá. Az övé is megilletődött volt, félelem és zavarodottság keveréke mutatkozott rajta. Zsebre tettem a kezem és mély levegőt vettem.

- Ki kezdte már megint? - Kérdeztem rá mély hangon.

Yun lehunyta a szemét és mosolyogva hallgatta az orgánumomat, amit már nem egyszer mondott, hogy tetszik neki. Elmosolyodtam a reakcióján, de csupán csak egy pillanatra, amíg vissza nem öltöttem a dühös kifejezésemet. 

- A Nikkelbolhád - Biccentett a fejével Yun Tina felé.

A lány felkapta a fejét és kerek szemekkel megrázta a fejét.

- Én csak.. én csak meg akartam neki mondani, hogy nem tetszik a viselkedése, de ő provokált - Dadogta remegve a lány, mire Yun összeszorította a száját, hogy ne nevessen fel.

- Minek kell hozzászólni? - Vontam kérdőre Tina-t. - Mind a ketten tisztában vagytok vele, hogy nem vagytok egymás kedvencei. Yun odament hozzád és szólt neked?

- Nem, uram - Motyogta maga elé.

- Fogadd el végre, hogy itt van és nem te vagy az egyetlen mellettem - Vittem egy kis morgást és reszketős hangsúlyt a mondandómba. - Pont neked kellene a legjobban tudnod, hogy gyűlölöm, ha kisajátítanak és gyűlölöm, ha helyettem intézkednek. Ugye?

- Igen - Bólintott egyet.

- Akkor most visszamész a szobádba - Utasítottam. - Mindjárt megyek és elbeszélgetünk erről.

Tina azonnal kikerült és elindult a szobája felé. Tettem egy lépést Yun felé, aki szétbontotta a karba tett kezeit és mosolyogva nézett fel rám.

- Irtó izgató, ha mérges vagy - Suttogta nekem, majd ellépett mellettem, hogy el tudjon menni, de elkaptam az alkarját és visszahúztam magam elé.

Yun beharapott alsó ajakkal érkezett meg vissza elém, mire elmosolyodtam. 

- Erről beszéltem - Sóhajtottam.

- Miről? - Kérdezett vissza.

- Nem félsz tőlem? - Kérdeztem inkább.

- Kellene? - Vonta fel a szemöldökét. - Inkább beindultam.

Halkan felnevettem és megingattam a fejem.

- Te is mars a szobádba! - Biccentettem oldalra, hiszen az ajtaja előtt álltunk.

- De olvasni indultam - Makacskodott.

- A szobádba - Néztem rá szigorúan. - Elbeszélgetek Tina-val, aztán te következel.

- Igenis, atyám - Vigyorgott rám.