Tulajdon /TaeHyung FF/

45.

*Taehyung POV*

Már hosszú percek óta csak guggoltam a szoba közepén, Yun pedig csillapíthatatlan sírással egyre jobban görnyedt össze a szőnyegen. Kibaszott mérges voltam és nagyon nehéz volt megállnom, hogy ne eresszek az ájultan fekvő HaJun testébe minimum tizennyolc konyhakést és három méretes bárdot, de jelenleg jobban lefoglalt a lány. Megszakadt a szívem érte, már én is majdnem sírva fakadtam, ahogy hallgattam a kétségbeesett hüppögést és a hangos zokogását. Átfontam a karjaimmal, hogy megtartsam és ne essen el, ő pedig az erőtlen kezeivel úgy kapaszkodott az enyémekbe, mintha meg tudnám őt menteni. Pedig nem tudom és nem is tudtam. Az én hibám, hogy itt hagytam egyedül, amikor számíthattam volna rá, hogy ellenségeket szereztünk a vaddisznók és Tin a személyében is. Csak említeni kellett a lányt, lassan kinyílt a szoba ajtaja és belesett rajta Tina. Egy önelégült mosollyal lépett be és nézett először rám, majd a kezemben lévő lányra. Yun felemelte a fejét és éreztem, hogy vadul markolja a karomat.

- Látod, Gazdám? - Pislogott rám ártatlanul. - Yun csak egy ribanc, aki az utcáról került melléd. De én mindent megadhatok neked, jó voltam, tudtam viselkedni és..

- Megöllek - Sziszegte összeszorított fogakkal Yun, ahogy felnézett Tina-ra.

Könnyáztatta arca a kétségbeesettből egyetlen pillanat alatt változott át mérgesbe, dühösbe, bosszúszomjasba. Hihetetlenül intenzív pillantása volt, éles arca és fájdalmasan gyilkos tekintete. 

- Engedj el, Tae - Lehelte a szavakat.

- Nem, mert kinyírod - Válaszoltam.

- Naná, hogy kinyírom - Helyeselt Yun. Ő csinálta az egészet. Ő hívta ide ezt a pöcsarcot is - Rúgott oldalra, amivel oldalba találta a még lassan ébredező HaJun-t.

- Te? - Kérdeztem.

Elkövettem azt a hibát, hogy meglepetésemben és mérgemben engedtem a szorításomon Yun körül. A lány kihasználva a kínálkozó alkalmat, azonnal erőt gyűjtött és előre ugrott. Meg sem kísérelt először talpra állni, azonnal vetődött. Tina egyet sikkantott, ahogy Yun elkapta a lábát és lekényszerítette a földre. A meztelen, megalázott lány Tina fölé mászott és már szinte veszettül irreális volt az az arc, ahogyan nézett. Kikerekedett, vörös és ijesztő szemekkel illette az alatta vergődő lányt, kezei lefogták Tina csuklóit, fogait összeszorította és vicsorgott a lányra, mint valami eszelős pszichopata, de nem tudtam hibáztatni.

- Tae segíts! - nyöszörgött Tina.

- Faszom segít - Köptem a szavakat és felálltam.

Yun keze lendült és jó erősen pofán verte a lányt, aki ezt egy sikkantással díjazta. Aztán elkapta a haját és kétszer meghúzva, majd visszataszítva a padlóba verte Tina fejét.

- Kinyírlak, te álszent, takony hegy! - Morogta Yun, miközben nehézkesen feltápászkodott és egy utolsót rúgott Tina oldalába.

- Elég lesz! - Morogtam dühösen.

Megláttam Tina pólóját, amin egy aprócska vérfolt díszelgett és azonnal átsiklott a tekintetem Yun-ra. A belső combján lassan, vékony csíkban csordogált a vér az erőszak miatt. Megint felment bennem a pumpa és idegesen megragadtam Yun kezét. Lehajoltam Tina-hoz és kis híján bedobtam őt a szobába, majd kivettem a kulcsot a zárból és kívülre tettem. Becsuktam az ajtót, aztán ráfordítottam a kulcsot kétszer, hogy biztonságban tudjam őket. Gondolkodás nélkül nyúltam Yun lábai alá, hogy az ölembe kapjam és a saját szobámba vigyem.

*Yun POV*

Még mindig szakadatlanul sírtam, amikor Taehyung berakott a fürdőkádba. Magzat pózba gömbölyödve vártam, hogy a langyos víz lassan megtelítse a kádat és ellepje a bemocskolt testemet. Undorítónak éreztem magam és olyan megalázottnak, mint még soha.

- Rendőrség? - Szólt bele a telefonba Taehyung, amikor visszajött a fürdőszobába. - Be szeretnék jelenti egy betörést, erőszakot  és szexuális zaklatást - Sorolta a mobilba.

Elmondta a címet és kérte a rendőröket, hogy siessenek, ugyanis tájékoztatta róla az irodát, hogy egy szobába vannak bezárva a jómadarak, így nem biztos, hogy sokáig bent tudja tartani őket. Lehunytam a szemem és hagytam, hogy a könnyeim lassan egyé váljanak a fürdővízzel és ezzel is telítsék a kádat. Remegni kezdtem, remegni a fájdalomtól, a félelemtől, a fáradtságtól és a dühtől. 

- Jól van, semmi baj - Hallottam meg Taehyung mély és nyugtató hangját magam mellől.

Ahhoz képest, hogy tökéletesen kivettem a mérget és a szín tiszta agressziót a hangjából, mégis nyugodt és relaxáló volt a hangszíne.

- Fáj, Tae - Nyögtem reszketegen a szavakat, miközben ezeket a rövid mondandókat is megszakította a sírásom és a hüppögésem.

- Sajnálom - Sóhajtotta Taehyung.

Megéreztem a meleg tenyerét a vállamon, mire összerezzentem és azonnal kipattantak a szemeim. Az előző, rossz élmény után azonnal még összébb húztam magam és kikerekedett szemekkel néztem fel a férfira. Taehyung aggódva nézett vissza a szemembe, bár csak homályosan láttam őt a könnyfátylamon keresztül.

- Csak én vagyok - Lehelte a szavakat. - Ne érjek hozzád? - Kérdezte és meglepett az, hogy ilyen figyelmes és ő kér engedélyt, holott ő a főnök.

Már majdnem elhúzta a kezét rólam, amikor utána kaptam. Akadozottan megingattam a fejem és nyeltem egyet, majd a kezét visszahúztam a vállam és a mellkasom közé, ahonnan elvette. Tae halványan rám mosolygott és apró, óvatos mozdulatokkal kezdte el cirógatni a bőrömet. Továbbra is lezártam a szemhéjamat és hagytam, hogy csillapíthatatlanul folyjanak a könnyeim és hüppögjek, szipogjak. 

- Annyira sajnálom, Yun - Sóhajtotta Taehyung. 

- Nem a te hibád - Tettem össze apró szeletenként a mondatot.

- Itthon hagytalak egyedül, amikor tudtam, hogy senki nem lesz itt - Mondta Taehyung és hangjában előbújt a görcsös méreg.

Felnéztem rá, aztán a kezeimet vittem a víz alatt engem simogató ujjakra. Megszorítottam, amennyire csak tudtam és kiemeltem a vízből, hogy a számhoz emeljem. Adtam rá egy apró puszit, majd egy mély levegőt szippantottam.

- Ha itthon lettél volna vagy bárki más, akkor talán nem csak én járok így - Próbáltam enyhíteni a bűntudatát, hiszen tényleg nem tehetett semmiről.

Tae csak megingatta a fejét, majd felkapta, ahogy halk szirénázást hallott. Lenézett rám és halványan elmosolyodott. 

- Lemegyek a rendőrökhöz - Közölte halkan. - Itt hagyhatlak addig?

Nem szóltam, csak bólintottam egyet. Meg sem vártam, hogy elmenjen, máris az oldalamra fordultam a vízben és gombócba húztam magam.