Tulajdon /TaeHyung FF/

2.

Ez az élet rendje. Nyerünk és vesztünk. Momentán nem voltam tisztában vele, hogy én melyiket is képviselem most, hiszen az agyamat elöntötte a düh. A bandám veszített, így a fogadás értelmében motorra pattantunk és immáron a tigrisek családjával körbezárva szeltem a széles utat valahová. Nem tudtam, hogy mennyire jó nekem ez a helyzet, hiszen nem ismertem egyik ottani bandatagot sem, nem ismertem az életüket, sem a színvonalat, semmit. Vakvágányra futottam és nem voltam benne biztos, hogy nyerek azzal, hogy elkerültem attól a csürhétől. Benne volt a pakliban, hogy ugyanolyan társaság ez is, vagy éppen rosszabb, ki tudja. Majd elválik, nekem innentől kezdve beleszólásom nincsen. Mivel a főnök nyert meg magának, vagy a főnök fia, már nem emlékszem, ezért ismételten a kutyasorba kerülök. Egy motoros bandánál itt, felénk két élete lehet egy csajnak. Ha oda született, befogadják őt és tagként kezelik. Ha felszedik vagy úgy kerül oda, mint én, akkor egy egyszerű zsák lesz, lyukkal, akit az kaparint meg, aki először lestoppolja, oda pakolja és viszi, ahova akarja és úgy bánik vele, ahogyan akar, mondjuk úgy, mint egy rossz ribanccal. Nos, ez voltam én, heló. Ezen belül lehetsz kétfajta ribi, vagy a rosszabb, aljas fajta, akit csak kézről-kézre adnak vagy lehetsz a főnöké, így csak ő játszadozhat veled, természetesen rajtad kívül még sok másik lánnyal együtt. 

Próbáltam koncentrálni az útra, habár annyira mérges voltam, hogy a fogaimat annyira szorítottam már, hogy szédülni kezdtem a nyomástól. Pislogtam párat és erőszakoltam magam a figyelemre, hiszen ha megjegyzem az útvonalat, legalább a főútra vissza tudok szökni. Tudtam, hogy ez úgysem lehetséges, hiszen elölről és hátulról is, valamint mind a két oldalról körülvettek a drágábbnál drágább motorokon lovagló emberek, hogy biztosítsák az érkezésemet.  Elég jó összhangban működtek, fura volt, hogy így összedolgoznak. És ráadásul ha a főnök cicája leszek, akkor dupla figyelmet kapok, dupla védelemmel és dupla olyan  büntetéssel, ha megpróbálok lelépni. Nem volt más választásom, csak beletörődni az újabb sorsomba és követni az utat.

Legalább háromnegyed órája róhattuk a betonutakat és a földutakat felváltva, mire a főnök vagy tudom is, kicsoda, aki elöl ment lekanyarodott egy elzárt útra. Mindenki lelassított, mire én is kénytelen voltam fékezni és végül megállni egy jó méterrel az előttem lévő chopper mögött. Letettem a jobb lábamat a földre és kényelmesen megtámaszkodtam, hogy ne dőljön el a motorom és kíváncsian figyeltem, ahogy az első vezető leszáll és felnyitja a sorompót egy kártyával vagy egy kulccsal, azt már nem láttam tisztán. 

- Nyugi cicám, mindjárt a gazdádnál vagy - Szólt oda nekem az egyik pasi mellettem, akinek féltettem a motorját, nehogy összeessen alatta, olyan méretkülönbségek voltak. 

Megforgattam a szemem, amit nem láthatott a lecsukott sisakom miatt, csak a fejem elforgatását érzékelhette. Faszom se kíváncsi egyikre se. Most nyertek el, konkrétan egy rohadt trófeaként kezelték az életemet és éppen oda készülnek adni valami agyontetovált, kövér motormániás seggfejnek, akit életemben nem láttam és nem is ismertem. Csak abból tudtam kiindulni, amit a vaddisznó bandánál tapasztaltam és ott a főnök pont ilyen volt. Mivel neki jár a legtöbb pénz és dicsőség, természetesen ő a legtestesebb, a legparasztabb, a legjobban kitetovált és a legnagyobb seggfej az egész bagázsban. Fantasztikus élet elé nézek. Lassan nekiindult megint a tömeg és én is kiengedtem a féket, hogy újra gyorsulni tudjak. Visszahúztam a lábam a motoromra és lassan követtem a többieket, akik most már sokkal lassabban haladtak előre. 

A számat is eltátottam, még jó, hogy a sisak takarta az egész fejemet. A motorosok begördültek egy hatalmas udvarra és szépen sorban megálltak egymás mellett. Egy hatalmas kastély állt a parkban, nem is tudom máshogy nevezni. Gyönyörű, egyszerre régies és modern megjelenése volt a lapos tetővel, a hatalmas ablakaival és a visszafogottnak mondható kinézetével. Úgy értem, hogy a méretén kívül legalább nem volt arannyal borítva, bár szerintem az is kitellett volna, akárkié legyen is ez a csoda. Talán a vaddisznóktól hallott mesék igazak és a tigrisek valóban fényűző életet élnek. Ügyesen letettem én is a motoromat és kihúztam a kulcsot az indítóból. Könnyedén átlendítettem a lábam és leszálltam a járgányomról.

- A kulcsot hagyd benne, senki nem viszi el, csini - Mutatott a motoromra az egyik pasas, akik gyűrűként álltak körbe engem.

Egy kicsit hezitáltam, hogy hihetek e neki, hiszen eddig kincsként kellett eldugnom a kulcsaimat, hogy legalább a saját "családom" ne lopja el a motoromat. Bár elnézve ezt az életszínvonalat, nem hiszem, hogy bárkinek is szüksége lenne az én mocimra. Így visszadugtam a kulcsot és tettem egy lépést előre, hogy kilépjek a sorakozó csotrogányok közül. Kikapcsoltam a sisakomat és lehúztam a fejemről. A körülöttem állók mind nézték, ahogy beletúrok a hajamba és a bukótól lelapult és elnehezült hajamat egy kicsit felélesztem. Mély levegőt vettem és felvontam a szemöldököm.

- Én vagyok itt az egyetlen nő? - Kérdeztem fapofával. 

A pasik észrevették magukat és elindultak befelé. Az, aki az előbb mondta nekem, hogy nyugodtan hagyjam lent a kulcsaimat biccentett egyet, hogy kövessem. Lassan nekivetemedtem a lábaim mozgatásának és bár kívülről egy magabiztos, érdektelen nőt mutattam, szexi bőrruhában és riszáló valaggal, belül reszkettem, hogy megint kinek a kezei közé kerülök. Átvágtunk a kerten és felsétáltunk néhány lépcsőfokot is. Bár nem néztem hátra, tökéletesen tisztában voltam vele, hogy a mögöttem sétálók mind a seggemet vizslatják. Sóhajtottam egyet és bementem a villába a férfiak gyűrűjében. Le akart esni az állam, de inkább tartottam magam a hideg arcomhoz, ahogy körbenéztem. Ez a hely hatalmas.

- Menj fel a lépcsőn és be jobbra az első szobába! - Utasított az egyikük, akik körülöttem voltak.

Elindultam egy biccentés után, de zárt falak között sem voltam egyedül, ketten jöttek utánam a lépcsőn és figyeltek rám. A szívem a torkomban dobogott és nagyokat nyeltem, nehogy elhányjam magam az idegességtől, mégis kivel fogom szemben találni magam abban a bizonyos szobában. Végül is ő lesz az új tulajdonosom, ha mondhatjuk így, ezért mostantól vele kell lennem. Izgultam és féltem egyszerre a látványtól, miközben kívülről semmit nem mutattam. Közönyös arccal és magabiztos léptekkel közeledtem az első ajtó felé és megálltam előtte. A kettő melák mellém ért és helyettem az egyik lenyomta a kilincset. Mélyet lélegeztem és beljebb léptem.