Yun egy nap arra eszmél, hogy a motoros banda, amiben eddig élt, egyszerűen felteszi őt egy fogadásra. Bár utálta azt az életet, mégis rosszul esik neki, hogy ennyit jelent a közösségnek, hogy így kezelik. A lány, a fogadás elvesztése miatt arra kén...
Miért ilyen kényelmetlen valami, ami alig takarja a testemet? Inkább jól kellene éreznem magam, mintha csak meztelenül lennék, de ez durva. Undorítóan kevés ez a ruha és még ráadásul kényelmetlen is, nyomja a bőrömet és szúr. És minek rá ez a nyakörv? Tényleg egy rohadt macskának érzem magam és már csak azt kell megvárnom, hogy egy kibaszott pórázt kössenek rám, körbevezessenek a házban és Taehyung lábához dörgölőzzek.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Amint kiejtettem a nevét gondolatban, már be is törte az ajtómat. Megforgattam a szemem és sóhajtottam egyet. Csípőre tettem mind a két kezem és a bal lábamra helyeztem a súlyomat, ezzel kitolva oldalra a csípőmet.
- Nem tudsz kopogni, Zénó? - Kérdeztem unottan.
- Ez az én házam, oda megyek be és akkor, amikor én akarok - Felelt tökéletes nyugodtsággal a hangjában és tovább lépkedett felém.
Egy ugyanolyan vászonnadrág volt rajta, mint amilyen a zakója is volt és már ránézésre felbecsültem volna a saját életemmel, olyan drágának látszott. A zakó alatt egy mustár sárga és fekete mintás póló vagy talán hosszú ujjú volt, ami nagyon nem tetszett, elég öregesen hatott az amúgy fasza kis ruháival együtt. Lábát megint csak egy papucscipő fedte, rajta apró, aranyozott vagy valódi arany kis láncokkal. Menő volt és nagyon jól állt neki, főleg, hogy a bokáját szabadon hagyta a lengedező nadrág és a kis cipő.
- És mi már megint ez a név? - Kérdezte unottan ő is, mikor megállt előttem, ismételten olyan közel, hogy fel kellett, hogy nézzek rá.
- Mit tudom én - Vontam vállat. - Volt egy mese, ahol a gazdag csávót Zénónak hívták - Feleltem. - De lehet, hogy Zordó volt - Néztem félre egy kicsit, hogy elgondolkozzak, de aztán csak visszafordultam felé, hogy tarthassam a szemkontaktust. - Mindegy, leszarom.
TaeHyung egy kicsit csendben maradt, ahogy tanulmányozta a testemet. Hagytam, nem mozdultam meg, hiszen úgysem tudtam volna mit tenni ellene. Ha szóvá teszem, akkor is néz, ha ellépek, követ a szemével, több ruhát pedig nem tudtam felvenni, hogy eltakarjam magam, mert ugyebár nem volt mit felvenni. Inkább megragadtam a lehetőséget, hogy én is megnézzem magamnak, ha már vele kell, hogy éljek. Bőre sima volt és még mindig meglepődtem rajta, hogy hogyan lehet egy ekkora motoros banda feje egy ilyen angyali és ártatlan külsővel. Szemei, bár sötétek és szigorúak voltak, egész szépek voltak. Szája rohadtul kívánatos volt, telt és mindig olyan ápolt, annyira puhának tűnt, hogy kedvem lett volna megfogdosni, hogy tényleg ilyen selymes e vagy csak a látszat.
- Jó ez a melltartó - Bólintott egyet, ahogy végre megszólalt. - Jó ízlésem van.
Oldalra biccentettem a fejem és egy fél oldalas mosolyt villantottam.
- Végül is, engem is te választottál - Feleltem a jó ízlésére.
Taehyung felemelte a tekintetét a melleimről és egy apró, féloldalas mosollyal jutalmazott ő is.
- Aha - Helyeselt. - Úgyhogy az enyém vagy, kiscica.
Elvettem a kezemet a csípőmről és inkább összefontam magam előtt, hogy megmutassam, nagyon nem vagyok kibékülve ezzel a jelzővel.
- Muszáj, hogy úgy kezelj, mint egy kibaszott tárgyat? - Kérdeztem halkan és meglehetősen nyugodt hangszínnel.
- Ha úgy kezelnélek, nem adnék meg neked ennyi mindent - Felelt azonnal, nem túl boldog hanggal, amiért megkérdőjeleztem őt.
- Megadod nekem a lehetőséget, hogy kimenjek cigizni? - Vontam fel a szemöldököm.
- Nem - Vágta rá.
- Miért? - Sóhajtottam. - Miért zavar, ha a kertben dohányzom? Nem füstölöm szét a szobát a kérésedre és nem is zavar senkit.
-Azért nem, édesem, mert egyszerűen hányok a nikotin ízétől - Hajolt hozzám közelebb, ami egy kissé ijesztővé tette a szigorú szempárt, ami eddig is rám meredt.
- Ízétől? - Kérdeztem vissza értetlenül, hiszen nem ő cigizik, hanem én.
- Hm - Bólintott. - Nem csak dísznek vagy itt, ahogy annál a tetű bandánál - Köpte a szavakat, ahogy a másik motoros bandáról volt szó. - Itt tényleg az enyém vagy és ha eljön az ideje, akkor magasabb szintre lépsz velem. Érthető?
Nem mondtam semmit, mert nem igazán volt tiszta a puzzle képe. Magasabb szintre. Oké, azt értem, hogy mire akar kilyukadni, de tisztázhatnánk a részleteket? Tae elmosolyodott a rezzenéstelen arcomat látva és kezeit a meztelen derekamra tette. Azonnal végigfutott a hátamon egy kisebb didergés az idegen ujjak érintésére, de nem mutattam ki. Tartottam a semmit mondó ábrázatom és tartottam vele a szemkontaktust.
- Nem sokára meg foglak csókolni - Közölte határtalan mélységgel és nyugalommal a hangjában. - Aztán szépen velem töltesz egy-egy éjszakát. Végül pedig hidd el, hogy ha nem is mindenhol, de legalább alattam nem fogod megkérdőjelezni egyetlen egy kérésemet sem.
Kirázott a hideg. Szabályosan végigfutottak a libabőrök a karomon és talán az egész testemen. Taehyung elégedetten elmosolyodott, ahogy hüvelykujjával rajzolt pár vonalat és kört a bőrömre és nagy valószínűséggel érezte az izgatott bőrömet. Elvette a kezeit és egy kis hűvöst hagyott a meleg tenyerei helyén. Bal kezét zsebre vágta, jobbjával a fejem tetejére simított és párszor végig cirógatta a tincseimet.
- Helyes - Sóhajtotta mosolyogva. - Ezt már szeretem.
Bárhogy próbáltam megtörni azt, hogy kedvet csináljak neki vagy bármi jót tegyek érte, egyszerűen nem tudtam megszólalni. Lesokkoltak a szavai és valamiért felmelegítették az egész testemet. Azzal tisztában voltam, hogy maga a kinézete képes lenne elindítani bennem egy teljes reakciót, hiszen piszok jól nézett ki, de ez valami egészen más volt. És nem tetszik nekem.
- Menj, füstölj egyet! - Vette el a kezét a fejemről és azt is zsebre tette. - De utána moss fogat! Alaposan.
Mély levegőt vettem és nyeltem egyet, hogy valamennyire visszanyerjem a hangomat. Bólintottam és sóhajtottam.
- Köszönöm, Jedi mester - Nyertem vissza végre az eredeti énemet, mire Taehyung csak egy szélesebb mosollyal válaszolt.
- Tudtam, hogy nem tartasz ki sokáig - Ingatta a fejét, majd hátat fordított és elment.
