Yun egy nap arra eszmél, hogy a motoros banda, amiben eddig élt, egyszerűen felteszi őt egy fogadásra. Bár utálta azt az életet, mégis rosszul esik neki, hogy ennyit jelent a közösségnek, hogy így kezelik. A lány, a fogadás elvesztése miatt arra kén...
Úgy tűnik, hogy tegnap egy kicsit elfáradt a Wattpad. Remélem, hogy mostantól tényleg látni fogjátok a részeket, amiket tényleg megírtam és tényleg kitettem. Lassan végzünk a sztorival és egy újabb ficivel jelentkezem nektek, várjátok és figyeljétek a profilomat, még ma tervezem kitenni az első részt :) <3
Taehyung besétált a fogadásra és azonnal mindenkinek a tekintete rá tapadt. Nem is csodálom, hiszen őrjítően szexin nézett ki. A világosra festett haja kicsit hosszabbra lett hagyva és enyhén hullámosan omlott le a szemébe és vette őt körbe, akár egy modern glória. Szája még ilyen távolságból is csókolni valóan rózsaszín, telt és ápolt volt, amire szívem szerint azonnal rátapadtam volna. Testét egyenlőre egy fekete, katonai inspirált kabát fedte, alatta pedig a megszokott -Gucci- öltönye pompázott rajta. Külön érkeztünk ezúttal, hiszen amíg én a tigrisek egy pár női tagjával egy autóban érkeztem korán, ő egy külön kocsival jött pár banda főnökkel egyetemben, akikkel még volt egy kis tárgyalni valójuk a délután. Szinte eltátottam a számat, ahogy a kabátjától megszabadulva rám nézett és egy apró mosolyt villantott. Kicsit megemeltem a maxi ruhámat, ami a földön lógott majdnem, ha simán álltam, még magas sarkúban is és elindultam lassan a néha-néha megtorpanó Tae felé.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Még elé sem értem, amikor a háta mögül előre lépett egy lány és Tae vállát végigsimítva a férfi elé lépett. Nem lehetett több, mint tizennyolc vagy tizenkilenc éves és a ruhája olyan habos-babos volt, hogy ha nem láttam volna az arcát vagy hallottam volna a hangját, simán elhiszem róla, hogy a rendezvényre sütött extra csicsás torta. Közelebb léptem hozzájuk és már nyeltem egyet, ahogy megpróbáltam visszafogni az azonnali támadásomat egy jól irányzott ütéssel. Tae rám emelte a tekintetét az előtte befaroló lányról, mire a csaj is felém fordult.
- Én látta meg előbb - Villantottam rá egy gyerekes, gúnyos mosolyt.
- Ne legyél kicsinyes - Tette csípőre a kezét.
- Pont nem az vagyok - Mosolyogtam rá. - Fogadd el a vereséget és keress másik pasit.
- Keress te! - Vágott vissza leleményesen, mire csak megvontam a szemöldököm. - Úgy hallottam, hogy a Tigrisektől elment az a lány, aki a főnök legesélyesebb csaja lett volna - Pislogott fel undorítóan aranyosan Taehyung-ra, aki csak faarccal nézte a lányt.
- Elment és jött helyette más - Tájékoztattam.
- Fiatal vagy - szólt közbe Tae és látszólag a csaj majdnem elsírta magát, ahogy hozzászólt. - Tanulj és kezdj valamit az életeddel, ne nyalj a pasiknak.
- Bezzeg te hagytad volna, hogy ezt csináljam, mi? - Fordultam felé mosolyogva.
Taehyung halkan felnevetett és kinyújtotta felém a kezét. Odaléptem mellé és végre kaptam tőle egy apró csókot, amire egész délután vágytam.
- Ha el is vártam volna, akkor sem teszed azt, amit mondok - Forgatta meg a szemét mosolyogva.
- Na ná, hogy nem - Bólintottam rá.
- Látod? - Fordult megint a mostanra sokkolt arcú lányhoz. - Ilyennek kell lenned, ha egyáltalán labdába akarsz rúgni, másképpen csak egy elnyomott senki leszel és senki nem akar élete végéig kutyaként segget nyalni, ugye?
A lány csak lehajtotta a fejét és megingatta azt, igazat adva Tae-nek.
- Tanulj és legyenek rád büszkék a szüleid - Fejezte be a mondandóját Taehyung, majd egy apró fejbiccentéssel jelezte, hogy most elhúz onnan.
A derekamra csúsztatta a kezét és úgy tolt meg egy kicsit, hogy elindítson engem is, majd egymás mellett lépkedve, lassan belevetettük magunkat az éjszakába és a társalgásokba.
- Elég jó tanácsokkal koppintottad le azt a csajt - Szólaltam meg végre, amikor volt egy perc nyugi, amikor senkihez nem mentünk oda és senki nem járt körbe minket.
- Csak őszinte voltam - Vont vállat. - Fiatal lány, azt hiszem, hogy a Sárkányoknál van. Tizenhat lehet, ha jól emlékszem. Ha az apja lennék, én sem akarnám, hogy suli helyett ilyen seggfejekkel lógjon.
- Apaként inkább a saját bandád ellen nevelnéd a gyereked? - Kérdeztem és közben mosolyogva biccentgettem mindenkinek, aki mellett elhaladtunk.
- Nem - Mondta Taehyung, majd megálltunk az asztalunk mellett. - Apaként beavatnám őt a Tigrisek világába, mert nyilván azt akarom, hogy majd ő vigye tovább ezt az egészet, na meg ez egy hobbi is lehet neki. De ha azt mondaná, hogy ott hagyja ilyen fiatalon a sulit és beáll egy olyan bandába, akiknek semmi céljuk és csak mennek, hogy valahogy ételhez jussanak, akkor biztos, hogy egy három napja hordott zoknit tömnék a szájába és hideg víz alá dugnám.
Halkan felnevettem és leültem az egyik üres székre. Tae mellém ült és a székkel egy kicsit közelebb húzódott hozzám. Kezét a combomra tette és ujjaival ügyesen befurakodott a ruhám felvágása alá, hogy a csupasz lábamat érintse.
- Nem drasztikus gyereknevelés ez egy kicsit? - Kérdeztem vissza mosolyogva.
- Valahogy meg kell nevelnem - Vont vállat, de elmosolyodott. - Igazából hagynám, hogy saját magától tanuljon és jöjjön rá, hogy mi neki a jó. Az én apám is ezt csinálta.
- És bejött?
- Válasz a kérdésedre, ha rám és az egész villámra nézel? - Felelt egy kérdéssel a kérdésemre.
- Tűrhető - Sóhajtottam drámaian, majd mind a ketten felnevettünk és egy apró csókkal zártuk le a kacagást.
- Sose gondolkodtál gyereknevelésen? - Kérdezte Tae. - Sose jutott eszedbe, hogy hogyan csinálnád? Úgy értem, nekem rengetegszer eszembe jutott, hogy mit és hogyan csinálnék, amikor megláttam egy gyerekes családot vagy anyukát.
- Hm - Ingattam a fejem. - Igazából gyereken se gondolkodtam. Nem hiszem, hogy fasza anyatípus lennék - Vontam vállat. - Szerintem a gyerek előbb tudna ütni és rúgni, mint járni és előbb káromkodna, minthogy kimondja, hogy anya vagy apa.
- Szerintem nem - Vont vállat Tae. - Megváltozik az ember, ha anya lesz vagy apa. Legalábbis én így láttam mindenkin.
- Nem tudom - Sóhajtottam. - Még nem gondolkodtam rajta, hiszen nem volt kivel tervezzek.
- Hát, most már remélem van - Mosolyodott el Tae és egy aprót szorított a combomra. - És csak mondom, hogy imádom a gyerekeket. Nem célzás, csak megjegyzem.
