Tulajdon /TaeHyung FF/

Epilógus~

- Maradj már nyugton! - Kiáltott Taehyung, miközben már ő is röhögött. 

Én már a könnyeimet törölgetve fetrengtem a kanapén, lábaimmal Tae ölében. Felajánlotta, hogy majd ő kilakkozza a körmeimet, de egyrészt olyan csikis voltam, hogy akármikor hozzám ért, röhögni kezdem, másrészt pedig az első körmöm után, ahol nem a körmöm, hanem az egész lábujjam lakkos lett, nem bírtam tovább és három perce folyamatosan sírva röhögtem. Nem segített rajta, hogy Taehyung olyan ábrázattal koncentrált, ami még jobban fullasztott a nevetéstől.

- Így nem tudom megcsinálni! - tette vissza az ecsetet a kis üvegcsébe.

Én csak elvettem a kezemet a szám elől és leplezetlenül, tátott szájjal nevettem ki. Tae rám nézett, majd a durcás arckifejezése egy másodperc alatt tűnt el és kezdett el ő is nevetni. Hallyu valahonnan a távolból ugatott egyet, majd a semmiből felugrott a kanapéra és a lábamon átmászva a hasamra vetődött. Elkaptam a kis gombócot, aki bár egy éves volt már, semmit sem nőtt, maximum hasban. Tae elvette tőlem a kutyust és megpuszilta a fejét.

- Vigyázz anya pocakjára - Beszélt a kutyushoz, amit mosolyogva figyeltem, miközben letöröltem a könnyeimet. - Ha bántod a gyerekem, kinyírlak, akármennyire is szeretlek.

- Még csak hat hetes - Vontam vállat. - Még semmi baja nem lehet, főleg nem ettől a vérengző, túlsúlyos állattól - Böktem Hallyu felé.

Tae letette a kutyát és felém fordult. Letette a körömlakkot a kanapé mellé és a festett lábamat gyengéden letette a földre, amíg ő a helyére mászott, fölém. Megtámaszkodott mellettem a jobbjával, baljával pedig a hasamat simogatta.

- Nem érdekel - Mosolygott rám. - Ha kell, akkor inkább takarítónőt hívok, szakácsot és külön embert, aki öltöztet, csakhogy elkerüljek mindent, ami veszélybe sodorhatja a gyerekemet.

Mosolyogva a kezére simítottam, ami a pocakomon körözött.

- Tae, attól, hogy terhes vagyok, ugyanúgy csinálhatok mindent.

- Nem akarom, hogy bármelyikőtöknek baja essen - Mosolyodott el, majd lehajolt és adott egy puszit a pólómon keresztül a hasamra.

- Majd az utolsó hónapban aggódj, ne most - Szorítottam rá a kezére.

- Tudod, hogy mindig ezt akartam - Sóhajtott megadóan.

- Tudom - Feleltem.

Annyiszor elmondta már, hogy gyerekkorában ő vigyázott a kisebb unokatesóira, tiniként is rengeteget segített a gyerekekkel itt a bandatagoknál vagy a családjában és annyira megszerette a gyerekeket, hogy évek óta az a vágya, hogy sajátja legyen. 

- Végre találtam magamnak valakit - Nézett rám mosolyogva. - Ha ez megvan, szeretnék egy babát is, aztán többet nem kérek.

Meghatódottan pislogtam rá és mosolyogva megingattam a fejem. Szabad kezemmel beletúrtam a hajába, mire ő válaszként a hasamra hajtotta a fejét, hogy kényelmesen tudja élvezni a simogatásomat. 

- Szeretlek - Mondtam neki azt a szót, amitől eleinte gy féltem.

Éreztem, ahogy Taehyung elmosolyodik, majd egy újabb puszit nyom a pocakomra.

- Én is téged - Felelt. - Vagyis titeket - Javított gyorsan és megcirógatta a hasam, hogy elmélyítse a mondandóját. - Gondolkodtál már neveken?

- Még azt sem tudjuk, hogy fiú lesz e vagy lány - Feleltem felvont szemöldökkel.

- Az nem érdekel - Vont vállat és felnézett rám. - Úgyis szeretnék majd még, fiút is meg lányt is.