Már esteledett, amikor végre elállt az eső, én pedig úgy robbantam ki a szobámból, mintha legalább seggbe rúgtak volna. A lábaim sebesen vittek a folyosó végéhez, hogy aztán gyors egymásutánban kopogtassak a zárt ajtón. Türelmesen vártam, hogy Taehyung kinyissa a bejáratot, de azért dobogtam a lábammal. Talán mégse voltam türelmes, hiszen négy másodperc után megint bekopogtattam és már az ujjaimat tördeltem izgalmamban.
- Rám ne törd az ajtót, hogy nyaljalak körbe - Jelent meg Tae unott arca előttem, mikor végre kinyitotta a szobáját.
- Elállt az eső - Közöltem vele vigyorogva.
- És? - Vonta fel a szemöldökét.
- Öregszel és szenilis vagy, vénember? - Kérdeztem vissza gúnyos hangon. - Azt mondtad, hogy ha megülök a valagamon, akkor kimehetek motorozni eső után. És most eső után van.
- Gyere - Sóhajtott és félreállt az ajtajából.
Beszökelltem a szobába, ahová amennyire tudom, egyedül én tettem be eddig a lábamat. Tök jó érzés, hogy valamiben első voltam, ha már a legrégebben érkeztem ide a házba. Tae zsebre tett kezekkel sétált előttem és először egy külön ajtóhoz ment, amit résnyire nyitott ki, máris Hallyu száguldott ki mögüle.
- Szőrgombolyag! - Guggoltam le mosolyogva és úgy vártam, hogy az aprócska kutya végre odaérjen hozzám. - Miért zárod be, ha itt vagy?
- Mert nem tudtam, hogy ki kopog - Felelt Tae és egy hatalmas szekrényhez lépett. - Nem akarom, hogy bárki meghallja ugatni, ha kinyitom az ajtót vagy meglássa, ha jön hozzám. Azt meg végképp nem akarom, hogy kiszökjön, amíg tárgyalok valakivel nyitott ajtónál.
- Értem - Bólintottam és az ölembe kaptam a kutyát, hogy fel tudjak állni.
Tettem néhány lépést Taehyung felé, aki a szekrényből az ágyára dobott egy bőrnadrágot és egy hosszú ujjú, vékony pulcsit, majd ezt megkoronázta egy bőrdzsekivel. Bezárta a szekrényt és egy ajtóval arrébb ment, hogy egy hatalmas, tolóajtós gardróbot vegyen birtokba. Onnan kivett egy fekete farmert és még egy bőrdzsekit.
- Öltözz, ha menni akarsz! - Mutatott az ágyára dobott kupacra.
Letettem a kutyust és odaszökelltem a ruhakupachoz. Először is ledobtam magamról a rövidnadrágot és a bőrgatyát erőszakoltam magamra.
- Anyám, le kell adnom a seggemből - Nyögtem, amikor végre beletuszkoltam a hátsómat a nadrágba.
- Nem kell - Mondta Taehyung és ő is letolta magáról a valószínűleg Gucci nadrágját és szépen összehajtva az ágya szélére tette.
- Nem fér bele a gatyába - Feleltem és lecseréltem a kimonót a hosszú ujjúra.
- Akkor nem kell rá nadrág - Fejtette meg a rejtvényt Taehyung.
- Nem is vennék fel, csak ha motorozni megyünk - Feleltem mosolyogva és közben betűrtem a nadrágba a felsőmet.
- Arra pedig kibírod - Mondta Taehyung és ledobta magáról az inget.
- Hm - Hümmögtem egyet véletlenül, ahogy feltárult előttem a felső teste. - Hupsz, ez hangos volt?
- Az - Nevetett fel a férfi és tett felém egy lépést. - De ne fogd vissza magad.
- Oké - Bólintottam és én is tettem felé egy lépést.
Tenyereimet azonnal a hasára tapasztottam és óvatos mozdulatokkal simítottam végig az enyhén kidolgozott hasán, ahol a kockák még éppen, hogy előbújtak, de ez sokkal életszerűbb látvány volt, mintha egy kondiszökevény állt volna előttem. Akkor már megkérdőjeleztem volna, hogy tényleg ember e. Vigyáztam, hogy az ujjbegyeim szigorúan minden egyes izomtónust végigcirógassanak, majd végigsiklattam őket a V vonalán is, végül megálltam a farmerjénél. Felnéztem rá, a kezeimet hátra toltam a derekán, majd fel a hátán.
- Tetszik - Jelentettem ki.
- Örülök - Mosolygott rám. - Viszont ha tovább simogatsz, sajnos nekem is megjön hozzá a kedvem és bizony ebből nem lesz motorozás.
Mély levegőt vettem, majd hangosan kifújtam azt és végignéztem az előttem lévő fehér bőrön.
- Nehéz döntés, hogy éppen melyiket akarom jobban - Ingattam a fejem, de elvettem róla a kezeimet. - Lehet egymás után?
- De még mennyire - Mosolyodott el és közelebb lépett hozzám.
Egy gyors csókra hajolt, majd el is ment mellettem, hogy egy újabb szekrényhez lépjen és kivegyen magának egy felsőt, amit az előbb elfelejtett. Én közben felemeltem a dzsekit és megforgattam a kezeim között. A hátulján egy méretes tigris fej volt hímezve, tökéletesen mutatva, hogy mégis melyik bandához tartozom.
- Diszkrét - Mondtam, majd felvettem a bőrkabátot.
- Csak hogy tudd, hová tartozol - Hajolt hátulról a fülemhez Tae és a halk hangjától kirázott a hideg, még jó, hogy a hosszú szerelésben nem láthatta a libabőröket.
- Anélkül is tudom, drága gazdám - Fordultam oldalra, hogy valamennyivel közelebb legyek hozzá.
A ritkán hallott megszólításomra Tae halkan mordult egyet és a tenyere egyenesen a bőrnadrágba passzírozott fenekemre siklott.
- Tényleg nem megyünk el, ha így folytatod, babám - Morogta a fülembe.
Egy aprót ütött a fenekemre, majd elment mögülem, hogy ő is magára tudja dobni a tigrissel kivarrt kabátot, hogy végre készen legyünk. Még a bejáratnál felvettünk egy-egy cipőt és már mehettünk is.
*Taehyung POV*
Már jócskán sötét volt, amikor elindultunk, így nem is számítottam másra, minthogy jó későn érjünk vissza. Megint hagytam, hogy Yun menjen elől, hiszen ha már havonta egyszer engedtem el szegényt, legalább most élvezhesse a szabadságot és az érzést, hogy ő vezet. Követtem őt és néha már a torkomban dobogott a szívem. Egyszer a saját életem miatt, másszor az övé végett. Már ütöttük a száznyolcvanas tempót, amikor behajtottunk egy alagútba. Igaza volt a lánynak, csúszós úton, felvert vízzel, amitől alig látok és ráadásul korom sötétben, a gyér autó fényszórók világosságában valóban felmegy az adrenalin szint. Úgy cikáztunk az autók között, hogy már arra vártam, hogy valamelyik előzésnél megdől valamelyikünk motorja a vizes felület vagy a túlzott tempó miatt. De eltelt pár perc, kikecmeregtünk a hosszú alagútból és szinte már üres volt az út, ahol haladtunk. Yun lelassított, én pedig mellé evickéltem és oldalra néztem rá. Ő is felém fordította a fejét és bukósisak miatti látványhiány miatt csak felmutattuk a hüvelykujjainkat egymásnak és úgy mentünk tovább, kiélvezve a szabad levegőt, a száguldást és a korlátlan szabadságot.
YOU ARE READING
Tulajdon /TaeHyung FF/
FanfictionYun egy nap arra eszmél, hogy a motoros banda, amiben eddig élt, egyszerűen felteszi őt egy fogadásra. Bár utálta azt az életet, mégis rosszul esik neki, hogy ennyit jelent a közösségnek, hogy így kezelik. A lány, a fogadás elvesztése miatt arra kén...