Tulajdon /TaeHyung FF/

22.

*Taehyung POV*

Kopogás nélkül mentem be először Tina szobájába, ahogy azt megígértem neki. A lány lehajtott fejjel ült az ágya szélén és már valószínűleg várt rám. Ahogy megérkeztem, felkapta a fejét és félelem és tehetetlenség kombójával a szemében pillantott fel rám. Zsebre tettem a kezeimet és elé léptem. Mélyet lélegeztem és nem szóltam egy másodpercig semmit sem, hiszen nem akartam rögtön elveszíteni a fejemet, holott egész ideges lettem a helyzettől.

- Miért csinálod ezt? - Kérdeztem mély és meglehetősen nyugodt hangon.

- Nem tudom - Felelt azonnal.

Hangja halk volt, szinte suttogott és kis reszketegség került elő belőle, talán a tőlem való félelme miatt.

- Dehogynem tudod - Feleltem és áttettem a testsúlyomat a másik lábamra. - Válaszolj!

- Mert befurakodott - Motyogta halkan, mégis hallhatóan.

- Yun? - Kérdeztem vissza, hogy egyről beszélünk e.

- Igen - Bólintott. - Ami előtt ő itt lett volna, sokkal többet voltál velem vagy JiSoo-val.

- Ez a baj? - Kérdeztem rá. - Féltékeny vagy?

- Nem - Vágta rá. - Erre a kis csitrire én nem leszek féltékeny.

- Tina - Mondtam a nevét unottan, tökéletesen átlátva a maszkján. - Ami előtt idejött, azelőtt is pontosan ugyanennyit voltam veled vagy JiSoo-val is.

- Eddig velem foglalkoztál a legtöbbet - Sóhajtotta és lehajtotta a fejét. - Úgy érzem, hogy már nem kellek neked.

- Ha nem kellenél, már nem lennél itt - Feleltem egyszerűen. - Viszont ha még egyszer ilyen jelenetet rendezel, akkor nem fogom átgondolni kétszer, hogy elküldjelek. Világos? - Keményítettem meg a hangom. - Ha Yun képes rá, hogy elkerüljön téged és ne szóljon be neked, akkor neked is mennie kéne, pedig neki sokkalta nagyobb a szája.

- Bocsánat - Lehelte a szót.

- És jó lenne, ha nem akarnál mindenkit magad mögé utasítani - Folytattam, ha már bele lendültem. - Az az én feladatom, értetted? Te itt nem rendezkedsz, főleg nem olyanokkal, akik jobbak nálad abban, amiben meg akarod verni őket. Miért szállsz szembe Yun-nal? Tudjátok mind a ketten, hogy a sárga földig aláz téged. Fogadd el, hogy te ebben nem vagy jobb nála. Neked az megy kurva jól, hogy befogd a szádat és jó kislány legyél nekem. 

- Igen, Taehyung - Bólintott.

- Helyes.

- Tae - Szólított meg a becenevemen, mire csak hümmögtem egyet, hogy figyelek. - Szeretsz te engem? Minket? Engem, JiSoo-t vagy Yun-t?

- Édesem, én senkibe nem vagyok szerelmes - Közöltem vele. - Szeretlek titeket, mint a nőim, de nem vagyok szerelmes. Ahhoz ennél több kell. 

- Micsoda? - Kérdezett vissza és felnézett rám. - Mit kell tennem érte? 

- Semmit - Feleltem szigorúan. - Mindig odáig vagy magadtól, hogy te vagy velem a legrégebb óta - Váltottam át egy kicsit keményebb hangsávba. - Akkor használd az agyad, Tina. Te tudod a legjobban, hogy senkit nem fogok szeretni, kivéve azt, aki majd mellettem marad. Nem biztos, hogy te leszel az. Nem biztos, hogy JiSoo. Lehet, hogy még tízszer cserélem a nőimet, mire megtalálom. Éppen ezért, kurva szépen megkérlek rá, hogy fogd vissza magad meg a kibaszott nagy egodat és viselkedj úgy, ahogy eddig is!

- Nem tudok - Tárta szét a karját. - Taehyung, nem tudok, amikor itt van Yun. Látom, ahogy ránézel, látom, ahogy megengedsz neki dolgokat, amiket senki másnak nem. Érzem, ahogy lassan felé húzol, minket pedig hanyagolsz. Szeretünk téged, Taehyung - Suttogta a mondandója végét.