Love him if you can! /Loki fanfiction/ - BEFEJEZETT

Váratlan fordulatok

+ Claire szemszöge +

A meglepetésemet nem lehet szavakba önteni. Egyszerűen álltam ott és csak bámultam. Egy olyan ember állt ott akivel Asgardba érkezésem óta nem beszéltem. Az illető Thor volt. Nem értettem mit akarhat itt, mert nem nagyon szólt hozzám a Stark torony óta.
- Mit szeretnél Thor?-kérdeztem kedvesen.
- Öhm... Csak azt akartam mondani, hogy az öcsém helyett is sajnálom amiket mondott, nem tudhatta, hogy hallod és nem gon...-nem engedtem neki, hogy befejezze.
-Nem gondolta komolyan? Ezt te sem hiszed el!! De hidd el nem zavar, mert számítottam rá. Még valami?-kérdeztem mosolyogva.
- Igen. Lenne egy kérdésem.
- Jó halljuk, de előbb gyere be és ülj le.
- Nagyon köszönöm.-mondta, majd bejött és leültünk az ágyamra.- Szóval az a helyzet, hogy szeretnélek megkérdezni, hogy nem baj-e ha ide jön a barátnőm? Azért kérdezem, mert így látásra nagyon kevdvesnek tűnsz, de nem ismerlek nagyon és nem szeretnék neked kellemetlenséget okozni.-nagyon megörültem, mert ez azt jelenti, hogy lesz végre egy lány akivel jókat dumálhatunk.
- Tőlem lehet, de lenne egy kérdésem. Melyik világból való a barátnőd?-mikor feltettem a kérdést Thor hangos hahotába kezdett amit én nem tudtam mire vélni.
- Sajnálom, de látnod kellett volna az arcodat. A Földről fog érkezni és a neve Jane. Jane Foster.
- Ó. Jó akkor megnyugodtam.-végre valaki olyan, mint én.
Még nagyon sokáig beszélgettünk és sokat nevettünk is. Majd Thor egyszercsak szólt, hogy mennünk kéne ebédelni, és ekkor rájöttem, hogy egészen tegnap óta nem ettem semmit. Megkértem, hogy várjon meg kint az ajtó előtt, mert át szerettem volna öltözni, de nem is akartam még egyszer eltévedni. Végül egy halvány rózsaszín ruha mellett döntöttem, melyen apró minták díszelektek.

Mikor kiléptem Thor már nem volt egyedül. Ott volt mellette Fandral is.
- Örvendek az újbóli találkozásnak.- szólalt meg a szőke, majd kezet csókolt nekem.-Hallottam, hogy reggel elcsatangolt egy kicsit.
- Higgye el nem szándékosan tettem, de egyszerűen olyan nagy ez a kastély, hogy képtelenség nem eltévedni benne.-mondtam miközben elindultunk.
- Hát remélem hamar megszokja, de ha nem akkor én bármikor állok szolgálatára. Beszélgettünk még egy darabig és Thor is mondta, hogy bármikor szóljak neki is nyugodtan, mert szívesen segít. Úgy örülök, hogy ilyen jóban lettünk Thorral. Olyan nekem ezen az idegen helyen, mint egy nagy bátyó. Oda értünk az étkezőhöz, és mikor beléptünk hat fej fordult felénk. Ebből ötöt rögtön felismertem. Az asztalfőn Odin ült, mellette a jobbján Frigga. A nő mellett Hogun, majd Volstagg ült. Odin balján egy számomra ismeretlen nő ült. Fekete haja volt piros palástja alatt néha meg-meg csillant a páncélja. Úgy nézett rám, mintha megöltem volna valakijét akit szeretett. Nem tudtam, honnan jön ez a mély megvetés, de eldöntöttem, hogy amint alkalmam nyílik rá, megtudakolom. Az alapján, hogy itt a legtöbben Thor barátai, le tudtam vonni a következtetést a hölgy személyazonosságát illetően. Csak is Lady Siff lehetett.
Mellette az a férfi ült aki minden furcsaság forrása. Hisz mellette vagyok a legboldogabb, de ő tud a legnagyobb fájdalmat is okozni nekem. Loki volt az, de köztük még volt egy hely. Odin szólalt meg elsőnek.
- Leányom ülj ide Lady Siff és Loki közé.-erre a mondatra Thor odakapta rám a fejét, gondolom azért, mert azt hitte nem akarok Loki mellé ülni azok után amit mondott. Csakhogy én nem fogom megadni neki azt az örömöt, hogy gyengének lásson. Szóval beültem közéjük. Rólam tudni kell, hogy nagyon válogatós vagyok, de ez az étel valami ínycsiklandó volt. Viszont a társalgásba nem mertem és nem is tudtam bekapcsolódni. Frigga nagyon kedves volt és beszélgetett velem. Az egyik kérdése ez volt.
- Claire, mit szeretsz csinálni szabadidődben?
- Hát, elsősorban olvasni, de a természetet is szeretem. Ezenkívűl oda vagyok a gyerekekért. Midgardon van egy hely, ahol az árva gyerekeket nevelik. Én eljártam hozzájuk és sokat nevettünk meg játszottunk és énekeltem is nekik.- amikor az ávaházról beszéltem, érzékeltem, hogy Loki felém fordítja a fejét.
- Tényleg, ó ez nagyon szépen hangzik. Egyszer meghallgatnám, hogy énekelsz.-mondta Frigga mosolyogva.
- Én is-mondta a fekete hajú isten, mire mindenki odafordult felé, mert ő még kevesebbet beszélt az evés alatt, mint én.- Énekelj most.-kérte Loki.
- Ö... De hát nem ismerek semmilyen Asgardi dalt.
- Az nem baj énekelj valami Midgárdit. Kérlek.-mondta, mire rögtön igent mondtam, mert nem sokszor hagyja el a száját a kérlek szó.
- Hát legyen.-gondolkodtam egy kicsit, majd elénekeltem az egyik kedvenc dalomat egy filmből.

( The greatest showman, ha valakit érdekel. Nagyon jó és a zenéi... Bazi jók.)

Mikor befejeztem, mindenki elismerően mosolygott, sőt még tapsolt is. Odin is pedig ő végig elég szigorúan nézett. Közben pedig egy furcsa dolog történt. Megéreztem egy szomorú érzelmi hullámot, amihez egy kép is társult. Ugyanígy egy asztalnál ült mindenki és egy szőké hajú kék szemű lányt tapsoltak. Kezében egy hárfát tartott. Amilyen gyorsan jött olyan gyorsan el is illant a látomás, így nem foglalkoztam vele sokat. Mikor végeztünk az ebéddel, úgy láttam Thor nagyon elmélyülten beszélget Hogunnal, Fandral pedig Volstaggal, úgyhogy elindultam a szobám felé, és megpróbáltam felidézni, hogy merre jöttünk. Az egyik saroknál, hirtelen rántást éreztem a csuklómon és hirtelen Lokival találtam szembe magam.
- Öhm... Loki mi a baj-kérdeztem, mert olyan arccal nézett rám, mintha nem is tudom, embert ölt volna.
- Miért van az, hogy téged mindenki szeret.-lehajtotta a fejét, mint aki megunta a létezést.
Nem akartam, hogy így érezzen, mert semmi oka nincs rá. Gyorsan átöleltem mielőtt ellenkezni próbálhatott volna.
- Ne gondold, hogy téged nem szeretnek, csak te bonyolultabb vagy, ennyi az egész. Ráadásul te nem szereted az érzelmeidet, ami elzár a külvilágtól. Én csak nyitottabb vagyok ennyi az egész.-egy darabig nem szólt semmit.
- Miért vagy még itt velem? Azt hittem látni sem akarsz a délelőtti miatt.-suttogta. Elengedtem és a földet kezdtem pásztázni. Majd a kezét éreztem az állam alatt és felemelte a fejemet, hogy rá nézzek. Belenéztem azokba a mélyzöld szemeiben és azt hittem elveszek a mélységeikben.
- Nem szabadulsz tőlem ilyen könnyen.-mondtam neki , mire elmosolyodott. Igazi mosoly játszott az ajkain, ami nekem is mosolyt csalt az arcomra.
- Szeretem, ha mosolyogsz.-állapítottam meg.- attól olyan kisfiúsan ártatlan az arcod.-mikor rájöttem mit mondtam elpirultam. Loki valószínűleg észrevette, mert ő meg ezt mondta:
- Én meg szeretem mikor elpirulsz.
- Segítesz eljutni a szobámig?-kérdeztem, mivel tudtam, hogy ez nem mehet így tovább, mert a végén megint megijed a saját érzéseitől.
- Jobbat mutatok neked. Még reggel szerettem volna csak eltűntél.-nem tette fel a kérdést, hogy hol voltam, de éreztem, hogy kíváncsi. Megfogta a kezem és elkezdett maga után húzni már megint.

Sziasztok! Itt egy újabb részt. Nagyon örülök, hogyha tetszik nektek amit írok, de várom a kritikákat is. Szerintetek hová viszi Claire-t Loki? Írjátok meg kommentben.