Egy átlagos életet élő lány minden vágya, hogy igaz barátai és szerető családja legyen. Mi van ha ezt két ismeretlen férfi fenekestől felforgatja? Elég erős a lány a sorsát beteljesíteni és megismerni a múltját?
Helyezései a történetnek
#1 - claire...
Loki a terembe lépve ugyanis azt az embert találta a két fő isten között, aki segített a jégóriásoknak Claire elrablásában, és súlyosan megsebesítette nem sokkal az elrablása után. Igaz, hogy Tyr mindent elmagyarázott, de ettől még nem lett kevésbé ellenszenves a fiatal istennek. Ahogy újabb pillantást vetett a teremben ülőkre, arra is ráeszmélt, hogy egy valaki még hiányzik. Az egyetlen, aki jelen esetben érdekelte hiszen, amióta elaludt nem találkozott vele. Claire. Amint ezt végig gondolta, nyíltak az ajtók és Claire sétált be a terembe. Loki szíve nagyot dobbant már csak a lány látványára is. Claire rámosolygott, majd együtt leültek a két megmaradt helyre. A vacsora eseménytelenül telt, senki nem beszélgetett semmiről. Ennek két oka volt. Az északi istenség még nem volt annyira ismert, hogy barátként beszélgessenek vele, a másik és egyben legfontosabb pedig, az volt, hogy mindenki a másnapra gondolt, amikor is Njörd, Loki és Claire végre elmennek Vanaheimre.
Az öreg, tenger isten, elgondolkodva pillantott lányára, aki szintén gondoltaiba merülve evett. Már több, mint egy hete tudta, hogy ő a lánya, de alig töltöttek együtt időt, és ő úgy érezte, hogy ezen csak akkor tudnak változtatni, ha a lány szülőhazájában lesznek, ahol remélhetőleg az ismerős közeg, összébb kovácsolja Claire-t a családjával. Remélte, hogy Freya is kedvesen fogadja majd, húgát. Ő bonyolult eset volt, de remélte, hogy most nem okoz, majd problémát.
Claire azon gondolkodott, hogy mikor lenne alkalmas megkérdeznie apját az igazi nevéről. Tudta, hogy addig nem fogja átérezni ezt az egész isten dolgot, amíg Claire a földről. Meg kellett tudnia, hogy mi a feladata, és ehhez a neve volt a kezdet.
Eközben Loki azon merengett, hogy vajon változott-e bármit, az elmúlt száz évben Vanaheim. Szerette azt a helyet, kisgyermekként is. Volt benne valami megnyugtató. Talán a béke tette azzá. Vagy az állatok. Sose tudta eldönteni, de akárcsak, gyermekként, most is izgatottan várta az utazást. Csak még érdekesebbé tette az egész élményt, hogy Claire-rel utazhatott.
Amikor mindenki befejezte az étkezést, a többieket előre engedve, igyekeztem édesapám közelébe kerülni, hogy megkérdezhessem tőle az igazi nevemet. Mikor csak mi maradtunk odaléptem hozzá:
- Apám, lenne egy kérdésem, mielőtt visszavonulsz a szobádba - mondtam illedelmesen.
- Azon gondolkodtam, hogy annak érdekében, hogy megérthessem múltamat, jelenemet és a célját létezésemnek, az egyik lépés, hogy megismerjem az igazi nevem. Amíg a Claire-t használom, nem leszek más csak egy lány a Földről, akit örökbe fogadtak. Ezért kérlek, mondd el nekem, hogy milyen nevet adtatok nekem édesanyámmal - kértem. Látszott, hogy először meglepődik, de gyorsan büszke és meghatott lett, ami nekem is mosolyt csalt az arcomra.
- Nagyon szívesen. Édesanyád javaslatára Eira-nak neveztünk el. A neved jelentése, a nyelvünkön kegyelem. Ami pedig segíthetne az utadon, hogy rájöjj ki is vagy, csak annyi, hogy használd a képességeidet, amennyiszer csak tudod. Egy isten vagy istennő a képességei után kapja meg feladatát. Te, amíg el nem raboltak, hajlandóságot mutattál a gyógyítás képességére, de jó kapcsolatot ápoltál az elemekkel is - mesélte Njörd én pedig áhítatosan hallgattam. Elmesélte, hogy több alkalommal is gyógyítottam az elrablásom előtt. Mivel az istenek lassabban öregszenek, így én ötven évesen voltam akkora, mint egy néhány éves csecsemő. Ekkor mutatkozott meg először a képességeim egyike. A dada, akit mellém rendeltek olyankorra, ha a szüleimnek más kötelességei lettek volna, szeretett hímezni. Egyszer megszúrta az ujját én pedig a felszisszenésére rögtön odakúsztam hozzá, felhúztam magam állásba a szoknyájába kapaszkodva, és megérintettem a könyökét. Az energiám valamilyen módon átáramlott rajta és meggyógyította az apró sebet. Apám azt is elmondta, hogy úgy véli a varázserőm volt az, aminek köszönhetően beolvadhattam a földi létbe. Valamilyen módon úgy változott a testem, ahogy a földieknek, de ez nem változtatott a tényen, hogy körülbelül 120 éves lehettem, mikor elraboltak. Bár nagyon élveztem a beszélgetésünket, egy idő után mégis véget kellett neki vetni, mivel az éjszaka közepén járhattunk már és másnap korán terveztünk elindulni. Njörd felajánlotta, hogy visszakísér a szobámhoz én pedig örömmel elfogadtam apukám ajánlatát. Amíg sétáltunk, engem hallgatott, ahogy a földi életem néhány részletét meséltem neki. Az iskoláról, az árvákról, a könyvtárról, Bruce-ról és Natasáról, hogy milyen kedves szüleim voltak. A szuperhősök csapatáról, akikkel a földről való eljövetelem előtt ismerkedtem meg. Amikor megérkeztünk a szobámhoz, elköszönés képen apa nyakába ugrottam és szorosan öleltem, miközben jó éjszakát kívántam neki. Ő mosolyogva viszonozta az ölelést és szintén kellemes álmokat kívánt nekem. Csak mikor bezáródott mögöttem az ajtó, akkor realizáltam, hogy nem akarok egyedül lenni és az alváshoz se volt sok kedvem. Úgy éreztem, hogy valami hiányzik, ahhoz, hogy el tudjak aludni. Eszembe jutott valaki, akivel szívesen töltöttem volna időmet, de nem voltam benne biztos, hogy akarom-e zavarni a tűz istent. Végül úgy döntöttem, hogy egy próbálkozást megér, de mielőtt bármit is tettem volna, lefürödtem és magamra varázsoltam egy kényelmes földi pizsamát. Egy egyszerű zöld alapon fehér pöttyös pizsamát képzeltem magam elé, amilyet a földön is hordtam.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Ezután átsétáltam a folyosó szemközti oldalán lévő szoba ajtajához, és óvatosan bekopogtam. Néhány pillanat múlva egy álmosan pislogó Loki nyitott ajtót. Haja kócos volt, és olyan köntöst viselt, mint az öregebbek nálunk a Földön.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Megjelenése kuncogásra késztetett, ami nem igazán tetszhetett a félálomban lévő istennek, mert morcosan kérdezte:
- Mit akarsz? Aludnod kéne... - mondandója végét kissé kedvesebben fejezte be.
- Nem tudtam aludni. Meg akartam nézni, hogy nem vagy-e véletlenül fenn. Csak mert az érkezésem napján, mikor a te szobádba vittél aludni, nagyon megnyugtató volt a jelenléted - furcsán magabiztosan meséltem. Nem zavart a tudat, hogy azt szerettem volna, hogy engedje meg had aludjak vele. Minden érzékem azt súgta, hogy mellette könnyen el tudnék aludni.
- Ezen könnyen segíthetünk, nem igaz? - mondta, most már igazán jókedvűen, Loki. Beengedett a szobájába, és én rögtön bepattantam az ágyba.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Mosolyogva néztem, ahogy a szoba tulajdonosa becsukja az ajtót és oda sétál az ágyhoz, majd befekszik mellém. Én oldalamra fordultam, majd egy puszit nyomtam a már majdnem újra alvó isten arcára.
- Köszönöm - suttogtam, majd fejemet óvatosan a mellkasára fektettem és a következő pillanatban a szobában nem lehetett mást hallani csak egyenletes szuszogásunkat.
Íme a következő rész is elkészült végre. Remélem tetszeni fog és hoz egy kis boldogságot az otthoni időtöltések közepette. Mindenkinek kitartást ebben a megterhelő időszakban. <3
