Love him if you can! /Loki fanfiction/ - BEFEJEZETT

Választás

+ Claire szemszöge +

- Borzasztó egyszerű a dolog. - mondta Laufey keményen ám gunyoros stílusban. - Válassz. Kinek az élete fontosabb számodra. Az apádé vagy a szerelmedé.
El sem hittem, hogy idáig fajultak a dolgok. Az egyik pillanatban még ott térdeltek Laufey előtt a másikban pedig távolabb kerültek egymástól és egy lebegő kard került közéjük a levegőbe. Amikor Laufey azt mondta oda mehetek hozzájuk rögtön elindultam Loki felé mert ő volt hozzám közelebb.
- Ne olyan gyorsan, vagy már döntöttél is? - kérdezte a jégóriások királya gúnyosan.
- Mi az, hogy döntöttem e? - néztem rá értetlenül.
- Drága tudatlan gyermek. Látod azt a kardot? Arra szolgál, hogy megölje azt, amelyiküket nem választod. A penge ellentétesen mozog veled. Ez alapján válassz.- mosolygott, mint aki csak valami filmet néz, amiben épp most következik egy számára jó rész.
- Hogy micsoda? Választanom kell, hogy melyikük maradjon életben? Maga nem normális. Miért csinálja ezt? Miért nem elég önnek, hogy elrabolt? - kérdeztem idegesen a magabiztos királyt.
- Azért csinálom, mert így terveztem el.
- Ez nem igaz. Nem is tudhatta, hogy Loki eljön. Mert az rendben van ha apámat belekalkulálta, de Lokinak épp annyira vagyok fontos, mint egy idegennek. Semennyire. Szóval miért volt benne olyan biztos hogy eljön? 
- Mert ismerem a saját fiamat. - mosolyodott el fanyarul- Ezenkívül a palotán belül is vannak füleim, akik segítettek kitervelni ezt az egészet. Mondjuk, hogy egyfajta bosszú, amiért a saját fiam megpróbált megölni. Csakhogy találkoztam valakivel, aki hatalmasabb, mint maga a Mindenekatyja. Egy eddig még meg nem nevezett szívességért segített nekem, hogy bosszút állhassak ellenségeimen.
- És ha Lokit választom, mégis hogy tervez megölni egy istent? - kérdeztem értetlenül. - Hisz az a kard maximum megsebesíti, de biztos nem öli meg.
- Egyszerűen. Ez a penge Hellheimből való, így tehát fenyegetést jelent még apádra is. - mosolygott, mint valami őrült.
Nem bírtam felfogni, amiket mond. Mennyivel jobb lenne ha halott maradt volna. Szembefordultam a két személlyel, akik miattam voltak ebben a helyzetben. Nem tudtam melyiküket választanám. Igazándiból választani sem akartam. Már csak a gondolattól is rosszul voltam, hogy valakinek ah halála az én választásomon múlik. Éreztem, hogy megint gyűlik a mágiám, mely ha nem vigyázok újból kirobban. Ekkor eszembe jutott valami. Ha most kivételesen tudnám irányítani a mágia kitörést, az a hasznunkra válna. Persze nem valószínű, hogy beválik de meg kell próbálnom különben elveszítek valakit, aki fontos nekem. Közben a szemem sarkából észrevettem valami furcsát. Apára néztem és elkezdtem keresni valami idegent, valami nem odaillőt. Nagyon sokáig néztem, de egyszercsak észrevettem, nem tudom, hogyan lehetne elmagyarázni de olyan volt, mintha apa aurája néha megremegne. Ekkor jöttem rá, hogy ez egy varázslat. Még azért, hogy élethűvé tegyem a választást, a sírás szélén állva szóltam apához:
- Annyira sajnálom. Nem tehetek mást. - sírtam el magam a végére bár tudtam, hogy az igazi apám biztonságban van valahol. Vagyis igazándiból csak reméltem, hogy nem csal a szemem és tényleg nem az igazi apám térdel előttem.
- Semmi baj kicsim. Én már sokat éltem. Ne érezd magad hibásnak és élj boldogan, amíg csak lehet. - válaszolta ő. Ezután elindultam Loki felé, aki hirtelen megszólalt:
- Nem Claire. Válaszd apádat. Azok után, amiket mondtam, hogy akarhatsz engem választani?- mondta elkeseredett hangon.
- Igenis téged választalak, mert bár nem kérted, de szeretni foglak, még ha neked ez nem is tetszik. Szóval csönd. Így is elég nehéz ez az egész. - mondtam neki sírva, de nagyon komolyan. Odasétáltam hozzá és éreztem ahogy a feszültségtől, félelemtől és egyéb érzelmeim keveredése miatt, hamarosan kitör a varázserőm. Átöleltem Lokit, mire a kard lehullott és átszúrta az illúziót. Nem tűnt el de egyetlen nagyon rövid  pillanatra megremegett a kép, és ekkor engedtem szabadjára a mágiámat, ami mindenkit ledöntött  a lábáról, kivéve Lokit, akit még mindig ugyanúgy öleltem.  Loki felált és elkiáltottam magát:
- Heimdall most! - mire újra a szivárvány színei között találtam magam, aztán a következő pillanatban, már a Bifröst belsejében álltam. Hirtelen fájdalom nyilalt az oldalamba. Az a  kard állt ki az oldalamból, ami átszúrta az illúzió apámat. Az adrenalintól biztos nem éreztem, hogy belémfúródik. De most, hogy kezdtem megnyugodni, elemi erővel csapotak meg a fájdalom hullámai. A lábam nem bírt megtartani, és az utolsó , amire emlkészem Loki fájdalmas kiáltása, mielőtt az ismerős sötétség elnyelt volna.

* Loki szemszöge *

Njörddel egyszerű volt begyakoroltatni a varázslatot. A terv nehezebb része az volt, hogy rávegyük Heimdallt, hogy segítsen. Végülis nehezen, de ráállt, hogyha szólítom, akkor megnyitja a Bifröstöt. Ezután eljuttattam magamat és a Njörd illúziót Jöttünheimbe, majd elkezdtem keresni az elmémmel Claire-t. Amikor megéreztem elméje hullámait, arra is felfigyeltem, hogy körülötte kétszáznál is több jégóriás van. Óvatosan megközelítettük a jégpalotát, majd lesből támadva megöltünk két őrt, négyet pedig megsebesítettünk, mikor elfogtak. Nagyon gyanús volt, hogy annyi őrt állítottak. Valószínűleg már vártak minket. Hamarosan egy udvar közepére kerültünk, ahol térdre löktek minket, majd pedig várnunk kellett, míg megérkezett a vezetőjük. Laufey. Vele volt Claire is és látszott az arcán, hogy megrökönyödés és a kétségbeesés, a félelemmel vegyülve. Reméltem, hogy beválik a tervünk, bár elég kevés esélyt láttam rá, hogy azok után, amiket tettem engem válasszon. Laufey elmondta neki, hogy amelyikünket választja az életben maradhat, de a másik meghal. Úgy látszik mégkönyörtelenebb lett a haláltól. Talán mégsem volt olyan okos húzás a meggyilkolása. Claire egy darabig nézte az apját, majd felismerés villant a szemeiben. De  tudtam, hogy nem vehette észre a varázslatot, hiszen még alig látott hasonlót. Sírva köszönt el az apjától, ő pedig megnyugtatta, hogy nem haragszik, mire Claire elkezdett felém sétálni, ami annyira meglepett, hogy elkezdtem ellenkezni. Amit pedig válaszolt örökre beleégett a memóriámba.

- Igenis téged választalak, mert bár nem kérted, de szeretni foglak, még ha neked ez nem is tetszik. Szóval csönd. Így is elég nehéz ez az egész. - sírta, majd a végén megölelt, amivel egyidőben kitört az eddig visszatartott mágiája is, ami mindenkit leterített a lábáról kivéve engem. Ekkor éreztem, hogy eljött a megfelelő pillanat, így elkiáltottam magam:

- Heimdall most! - mire rögtön körbevettek minket a szivárvány színei és a következő pillanatban, már a Bifröst csarnokában voltunk. Mikor visszafordultam, hogy megöleljem Claire-t és soha többé ne engedjem el. Azt vettem észre, hogy egy kard áll ki az oldalából. Nem is egy kard, hanem az a kard, amivel Njörd illúzióját szúrták le. Nem tudtam ki lehetett az, aki ilyen gyorsan kiheverte Claire varázserejét, de nem is volt időm ezzel foglalkozni, mert jobban foglalkoztatott, hogy eljuttassam a gyógyítókhoz, mielőtt meghal.

Sziasztok! Itt az új rész és nagyon igyekeztem vele szóval jó olvasást kívánok.