Love him if you can! /Loki fanfiction/ - BEFEJEZETT

Előkészület

* Loki szemszöge *

Túl közel volt. Tudtam, hogy nem szabadna ezt tennem. Nekem nem lehetnek érzéseim. Ahogy közelebb hajoltam, éreztem, hogy gyorsabban veszi a levegőt, szeme pedig szám és a szemem között ingázott. Majd hirtelen felült, amivel egy kívűlállónak elég ,,furcsa" helyzetbe kerültünk. Ezt ő is érzékelhette, mert gyorsan felállt. Én is feltápászkodtam, de láttam rajta, hogy elég sápadt ezért a biztonság kedvéért közelebb álltam hozzá. Biztos túl gyorsan állt fel.
- Jól vagy?- kérdeztem tőle. Erre csak hálásan mosolygott és bólogatott. Csak ezek után jutott eszünkbe körbenézni, hogy ki vagy mi lökött fel minket. Mint kiderült többen voltak. Öt kölyök állt bűnbánó arckifejezéssel mögöttünk. Ketten közölük nagyon hasonlítottak a másikra, úgyhogy úgy gondoltam valószínűleg ikrek lehetnek. Volt még egy a többieknél valamivel fiatalabb kislány, egy fiú és egy lány. A lány szólalt meg először és a mondandóját csak nekem intézve.
- A nevem Liren, az ikrek Dár és Vár, a srác Megár, a kis törpicsek pedig Hild. Elnézést kérünk amiért fellöktük a kisasszonyt és a herceget.- erre nagyon meglepődtem, de azért valahol nagyon jól esett. Helyettem Claire válaszolt.
- Jaj, semmi baj. Örülök, hogy újra összefutottunk.Tényleg. Ő Loki de ezt már bizonyára tudjátok.
- Igen tudjuk.- kérdezte Megár.- Majd egyszer körbeveztünk a városban ha szeretnéd kárpótlásul, de most sajnos mennünk kell, mert meg kell etetnünk  Hildet. - mondta az ikrek egyike.
- Köszönöm az ajánlatot. Akkor majd találkozunk.- intett utánuk Claire. Ezután odafordult hozzám és adott egy puszit. Elég meglepődött fejet vághattam, mert rögtön magyarázkodni kezdett.
- Csak azért, mert az előbb rajtad feküdtem és te ezt egy szó nélkül tűrted.
- Értem. Visszamenjünk a palotába??-kérdeztem, mert úgy tűnt, hogy kicsit megviselte ez az egész.
- Igen. Köszönöm ezt a napot. Nagyon jól éreztem magam a társaságodban.
Megfogtam a kezét és visszakísértem egészen a szobájáig, ahol lefeküdt aludni.

+ Claire szemszöge +

Elég sokáig alhattam, mert a napsugarak meleg csiklandozására keltem. Kopogást hallottam az ajtómon, úgyhogy nagy nehezen kikeltem az ágyból. Még a tegnapi ruhám volt rajtam és a hajam is elég csapzott volt, de ez most nem érdekelt. Kinyitottam az ajtót, és egy ismeretlen nálam kicsivel idősebb lánnyal találtam szembe magam. A lány közép magas volt és barna haja a derekáig lógott. Itteni ruhában volt, de nem nagyon illett ide.
- Szia. Miben segíthetek?-kérdeztem.
- Szia. A nevem Jane. Jane Foster.-szólt mosolyogva.
- Ó nagyon örvendek, már régóta szerettelek volna megismerni, gyere csak be. Tudnál várni egy kicsit amíg átöltözök?-kérdeztem.
- Persze semmi baj addig leülök az ágyra.-mondta Jane. Odaléptem a szekrényhez, de most valamiért nem tudtam választani.
- Segítsek?-kérdezte Jane bénázásomat látva.
- Nagyon megköszönném. Tudod mindegyik nagyon szép és nem tudok választani.-mondtam miközben hálás pillantásokat küldtem felé. Ő felállt az ágyról odasétált mellém majd nagy hozzáértő szemekkel kezdett kutakodni a ruhák között. Aztán egyszercsak megfordult és a kezében has villantó bordó kétrészből álló ruha volt.