Love him if you can! /Loki fanfiction/ - BEFEJEZETT

A terv

* Loki szemszöge *

El se hiszem, hogy Fenrir itt van. Olyan rég láttam és annyira hiányzott már. Ő volt az egyetlen barátom és mikor eltűnt senki nem maradt aki a jó úton tartson. Amikor ráugrott Claire-re teljesen elborított a düh. Nem is gondoltam arra, hogy a farkas aki ráugrott az Fenrir, pedig mindig, így köszöntöttük egymást. Amikor Claire leszidott, hogy miért nem ismerem meg a legközelebbi barátomat, akkor jöttem rá, hogy nem egy közönséges farkassal állok szemben. Mikor már meguntam a simogatást felnéztem és láttam, hogy Claire a kis farkassal játszik. Ő odatart Folasnak egy kis botot a kölyök pedig teljes erejével próbálta elhúzni. Amikor ők is megunták a játékot Claire felkelt a földről és odajött hozzám.
- Vissza kéne mennünk nem?-kérdezte.
- De, vissza kéne hisz neked szerveztük a bulit.- mondtam, bár igazából semmi kedvem nem volt vissza menni. Elindultunk a farkasokkal együtt az úton és már benn a házak között járhattunk, amikor eszembe jutott, hogy a farkasok mindenkit megijesztenek majd sőt még bántani is akarhatják őket.
- Nem sétálhatunk csak úgy vissza, mert ha meglátják a farkasokat, na jó főleg Fenrirt, akkor lehet, hogy bántani akarnák őt. - mondtam Claire felé fordulva
- Jaj azt nem szeretném. Mit csináljunk? - kérdezte picit ijedt hangon.
- Nekem van egy ötletem de azt elég gyorsan leleplezhetik és akkor rögtön keresni kezdenek minket, ami nem lesz nehéz hisz Heimdall is segít nekik. - mondtam neki és már azon gondolkodtam, hogy hogyan lehet kivitelezni a tervemet.
- Jó legyen mit kell tennem. - eggyezett bele Claire.
- Arra gondoltam, hogy én küldök a tánc helyszínére illúziókat akik helyettesítenek minket amíg mi felvisszük az állatokat a szobáinkba ahol én láthatatlanná és érezhetetlenné teszem őket, aztán pedig visszamegyünk a, midgárdi szóval, bulidra. - hadartam el gyorsan a tervet.
- Egy bökkenő van. Hogy jutunk be a palotába? - kérdezte Claire.
- Van egy titkos átjáró a palota oldalánál ahonnan bejuthatunk a könyvtárba ahonnan pedig már könnyűszerrel bejuthatunk a szobáinkba. - mondtam.
- Azta, te aztán tényleg nagyon okos vagy. Belőled igazán jó hadvezér válna. - dicsért meg Claire, ami nekem nagyon jól esett.
- Köszi de most várj egy kicsit meg kell alkotnom az illúziókat és be kell okítanom őket, ez tíz perc addig bármit csinálhatsz.  - szóltam oda Claire-nek. Ez a lány nagyon furcsa. Most is, ahelyett, hogy leülne, hogy kényelmesen megvárja míg kész vagyok a varázslással, ő inkább odaáll mögém és a kezét a vállamra teszi. Nagyon kedves. Sőt túlságosan is az. Én nem érdemelek meg egy ennyire odaadó és szerető lányt. Megráztam a fejem és kizártam belőle ezeket a gondolatokat, hogy jobban tudjak koncentrálni a varázslatra. Az én másolatomat nem volt nehéz megjeleníteni, hisz már nagyon sokszor készítettem Loki illúziót, de Claire-é, na az már más tészta. Még csak nem is ismerem annyira, sőt még csak meg se néztem még tüzetesebben ( hazugság ).
- Öhm... Claire... Megkérhetlek arra, hogy... Izé... - dadogtam össze-vissza. Claire csak nézett engem értetlenül.
- Loki most minden perc számít, mondd csak amit szeretnél.-nézett rám komolyan. Na jó, de most komolyan mégis mi az isten bajom van? Nem lehetek zavarban az nem lehet én Loki vagyok. Könyörtelen, gyilkos. Nem jövök zavarba egy egyszerű mondat miatt, amit még csak ki se mondtam.
- Légyszíves állj elém, hogy láthassalak, mert még soha nem néztelek meg jobban, így pedig nem foglak tudni megalkotni. - hadartam, ahogy tudtam, hogy minél gyorsabban túl legyek rajta. Most Claire-en volt a sor, hogy zavarba jöjjön. Arca paradicsom színt öltött ő pedig lehajtotta a fejét, de azért odaálltt elém és nem szólt egy szót sem. Miközben néztem készítettem a másolatot és mikor kész lett nem, hogy én nem ismertem volna fel a különbséget, de még Claire is meglepődött.
- Ezt soha többet nem akarom csinálni - jelentette ki- Tök fura, hogy magamat nézem és nagyon hasonlít, de mégsem. Te így látsz engem? - kérdezte, kicsi hitetlenséggel a hangjában. Reméltem, hogy ez egy változás kezdete. Lehet, hogy végre többre tartja majd magát.
- Igen. - mondtam, aztán mikor már az illúziók elmentek és ő még mindig csak állt ott, oda mentem hozzá és óvatosan megfogtam a felkarját és, így szóltam.
- De most menjünk mi is, mert aztán lebukunk és minden kárba megy. -  úgyhogy elindultunk az erdőn keresztül és nem is kellett olyan sokáig mennünk csakhogy Claire magassarkúban volt ezért lassan haladtunk. Aztán egyszer csak Claire megállt és hirtelen levette a cipőjét.
- Mégis mi a mennydörgős ménkűt csinálsz? - kérdeztem tőle.
- Ne emlegesd a bátyádat, mert megjelenik és ha nem lenne világos leveszem a cipőmet, hogy gyorsabban haladjunk. - mondta kissé gúnyosan nekem.
- Na azt már nem. Azt mondtad, hogy segítsek hercegnőt csinálni belőled. Na hát a hercegnők nem csinálnak ilyeneket. - mondtam kissé idegesen.
- Értettem, de sajnos most nincs jobb ötletem szóval ha tudsz valamit akkor mondd, de amíg nincs jobb ötletünk cipő nélkül gyalogolok. - mondta kedvesen. Gondolkodtam egy darabig majd beugrott két ötlet is.
- Két jobb ötletem is van.- jelentettem ki fölényesen.
- Na és mi lenne az?- kérdezett vissza kétkedve életem megkeserítője.
- Egy felveszlek az ölembe és én cipellek tovább, kettő felültetünk Fenrir hátára. Mára olyan nagyra nőtt, hogy téged simán elbír, ezenkívűl gyors tehát tartja az iramot.- mondtam olyan hangsúllyal, mint aki már megnyerte a vitát.
- Nem. Egyik sem jó. Nem akarom, hogy cipeljetek. Ráadásul nehéz is vagyok, plusz nem hiszem, hogy Fenrir megtenné ezt. Még neked se. -jelentette ki határozottan.
- Jó akkor nem választhatsz, hanem én viszlek. -mondtam, mert tudtam, hogy valószínűleg ez elég kényelmetlen lenne neki, így tehát gyorsan fog választani.
- Jó, jó - mondta, majd odafordult Fenrirhez- Elviszel ha nagyon szépen kérlek téged? - Erre Fenrir csak megnyalta a kezét amit mi igennek vettünk, úgyhogy segítettem Claire-nek felszállni a hátára aztán ő belekapaszkodott Fenrir nyakába és még így is majdnem egy magasságban voltunk. Ezután már gyorsan odaértünk a palota oldalához ahol megkerestem a titkos ajtót majd bementünk és mostmár csak az őrökkel kellett vigyáznunk. Amint kiléptünk a könyvtárból már úgy éreztem, hogy nyert ügyünk van, hisz a nehezén túl vagyunk. 

+ Claire szemszöge +

Csak magamban csodálkoztam, hogy Loki mi mindenről tud. Hangosan persze nem mondtam ki, de azért magamban csodálattal adóztam a tudásának és a gondolkodásának. Amikor a szobáinkhoz értünk, bementünk az enyémbe Loki pedig eltüntette az állatokat és kialakítottunk Folasnak a szekrényben, Fenrirnek pedig a fürdőben egy kis helyet. Amikor kész voltunk Loki mondta, hogy egy pillanatra átmegy a saját szobájába valamiért. Én átmentem a hálómba és amint beléptem megláttam az ágyamon egy csomagot. Találtam mellette egy üzenetet.
Kedves Claire!
Ez az én ajándékom utólagosan is minden kimaradt születésnapodra. Ez a dolog anyádé volt, és mivel nagyon szeretett téged szeretném rajtad látni majd.
Ölel édesapád ( Njörd )
Amikor kibontottam leesett az állam.

Sziasztok!
Itt lenne a kövi rész, remélem tetszik, mert most meg vagyok elégedve kreálmányommal.
Puszi.