Love him if you can! /Loki fanfiction/ - BEFEJEZETT

Titok

+ Claire szemszöge +

Egy ismeretlen férfi lépett be az ajtón. Magas volt, tiszteletet parancsoló. Arcán látszott, hogy már sok évet megélt, de a szigorúság mögött egy vérző szív honolt. A ruhája, királyi volt. A kék mindenféle árnyalatában játszott, és ezenkívűl keveredett bele még ezüst és egy leheletnyi arany is. De a palástja, az volt aztán az igazi csoda. Olyan volt mintha az összes létező tenger ott hullámzana rajta.
- Frigga - mondta mély hangján és meghajolt előtte. Mikor rámpillantott egy darabig elidőzött rajtam a tekintete. Majd Thorhoz fordult és megkérdezte:
- Vajon Odin miért hívatott engem Vanaheimből ide ha ő maga nincs is jelen?
- Heimdallal konzultál, de...
- Már itt is vagyok.- lépett be Odin a szoba bal oldalán lévő függönyön át.
- Akkor akár el is mondhatnád, hogy miért hívattál.- kérdezte az idegen férfi.
- Hamarosan arra is kitérek, de még várunk egy emberre így hát addig is hadd mutassalak be ennek az ifijú hölgynek, aki vendégszeretetünket élvezi.-mondta Odin miközben rámmutatott. - A neve Claire.
- Üdvözlöm, fenség - szóltam, mert a ruházatából és a lakhelyéről felismertem.
- Maga ismer engem?- kérdezte a férfi.
- Nem csak kikövetkeztettem a ruhájából és a lakhelyéből. Ön Njörd Vanaheim és a Vánok uralkodója és a Tengerek istene.
- Igazd van, teljesen igazad.-mondta és közben elgondolkodva nézett rám. - Sajnálom, hogy így nézlek, de nagyon hasonlítasz valakire akit ismertem.
- Semmi baj - feleltem neki. Mivel mindenki hallgatott és semmi nem jutott eszembe beszédtémának, az asztalra pillantottam ahol egy kupac könyv feküdt. Meglepetésemre sok Földi könyv volt ott. Az egyik kedvencemet is megtaláltam, a Büszkeség és Balítéletet. Furcsállottam a dolgot ezért szóvá is tettem.
- Frigga, hogy lehet, hogy Földi könyvek vannak itt?
- Ó hát Loki olvasta őket amíg a cellájában volt, de nekem is megtetszettek. - válaszolta az istennő. Furcsa nem gondoltam volna, hogy Loki a Földről származó dolgokat akár csak a kezébe is venne.
- Értem és kölcsön kérhetem ezt? - mutattam fel a fentebb említett könyvet.
- Persze. Ezután én belemerültem a könyvembe, sőt még Njörd is elvett egy könyvet azt, hiszem a Percy Jacksont, de nem nagyon figyeltem. Elég sok idő telhetett el úgy, hogy csak csendben olvastunk Thor meg Odin pedig halkan beszélgettek valami estélyről. Aztán egyszer csak nyílt az ajtó és Loki lépett be rajta.
- Hívatott Odin?
- Igen. Szükségünk lesz az egyik képességedre.- szólt a király. Én meg csak néztem Lokit és azon gondolkodtam, hogy ő vajon az igazi Loki-e. De aztán elhessegettem ezt a dolgot, hisz mit foglalkozom én ezzel. Azt csinál amit akar, én voltam a hülye aki bedőlt neki. Folytattam az olvasást és csak akkor néztem fel amikor Odin megszólalt.
- Na hát akkor kezdjünk is neki a dolgoknak. Tudnotok kell, hogy miért hívtalak titeket...

# Eközben a Földön #

- Már két napja nem tudok semmit a legjobb barátnőmről, úgyhogy ne mondd nekem hogy nyugodjak le Lucas Reed. - kiabálta Susan.
- De igenis nyugodj le, ha valami baja lenne a szülei neked szólnának előszőr - szólt Lucas a legnyugodtabb hangnemében, pedig a szíve mélyén igenis aggódótt, mert tudta, hogy Claire nem az a fajta lány aki csak úgy semmi üzenet nélkül nem keresi a legjobb barátait. - Menjünk el hozzájuk. - mondta a fiú.
- Jó hát legyen az még mindig jobb, mint ülni és semmit se csinálni. - felelt a lány ezzel felálltak a kávézó kis asztalától ahol eddig ültek. Lucas fizetett aztán elindultak Claire-ék házához. Amikor odértek becsengettek az ajtón és mikor Natasha ajtót nyitott köszöntek, majd bementek.
- Nézd Natasha csak azért jöttünk, mert már két napja semmi hírünk Claire-ről.
- Ó tényleg rólatok teljesen megfeledkeztünk. Nézzétek ez egy hosszú és elég hihetetlen történet, de elmesélem nektek csak ígérjétek meg, hogy végighallgattok.

# Vissza Asgardba #

Lesokkoltan ültem még a könyvet is kiejtettem a kezemből. Valaki odalépett hozzám felvette a könyvet és lerakta mellém. Aztán legugolt és a kezeimet a kezeibe vette amik jég hidegek voltak. De most ez nem érdekelt.
- Nézz rám Claire, nézz rám.- szólalt meg selymes hangján Loki. Én pedig ránéztem és lassan eltöltött valami kellemes nyugalom. Megszorítottam a kezét, hogy érezzem itt van és támaszkodhatok rá.
- Szóval azért vagyunk itt, mert lehet, hogy Njörd az apám? - kérdeztem halkan.
- Igen, de ha nem akarod ezt az egészet nem muszáj, de gindolj bele, hogy Njörd pont ugyanannyira szeretné visszakapni a lányát, mint te az apádat.
- De mi van ha nem én vagyok az? - kérdeztem.
- Ez is megeshet, de így tudjuk a legkönnyebben kideríteni. - szólt Loki megnyugtató hangon.
- Hát legyen - mondtam halkan. - Mit kell tennem?
- Neked semmit. Én és Odin előhozzuk az emlékeiteket. Mivel Odin ezt a fajta varázst nem nagyon gyakorolta így ő Njörd emlékeit hozza felszínre, mert azok frissebbek. Én a tieidet hozom elő, mert azokra te sem emlékszel igazán így az a nehezebb feladat. Csak annyit kell tennetek, hogy megfogjátok a kezünket, így ti is látjátok a másik emlékeit. Felálltunk én Njörddel szemben, Loki meg Odinnal szemben. Megfogtuk egymás kezét én pedig becsuktam a szemem. Lassanként homályos képek jelentek meg. Először két felnőtt akik felülről néznek lefele. Az egyikükben felismertem Njördöt. A másikuk egy nő volt, fekete hajjal. Gyönyörű volt és szinte ragyogott a szépségtől. Aztán hirtelen eltűntek és a következő pillanatban egy jégóriás hajolt fölém. Sikítást hallottam aztán már teljesen máshol voltunk. Egy hajón azt hiszem. Lőttek ránk és piros fények villogtak. Ezek után  pedig már Natasháéknál voltam. Elszakítottam a kezem Odinétól és Lokiétól és elkezdtem futni. Nem tudtam, hogy hova megyek csak abban voltam biztos, hogy ki kell jutnom innen. Találtam egy kis kert szerűséget. A közepén egy pad állt. Leroskadtam rá, mert egyszerre elfogyott minden energiám. Hogy lehet, hogy én egy istennek a lánya legyek. Ez kizárt dolog. Vagy, hogy én egy hercegnő legyek. Kezdek megőrülni.
- Tudod nekem is nehéz és ha nem szeretnél látni akkor elmegyek- hallottam meg Njötd hangját magam mellől.
- Én nagyon sajnálom az előbbit csak mindig úgy gondoltam, hogy a szüleim azért mondtak le rólam, mert nem voltam elég jó. Soha nem éreztem magam elég jónak. Erre kiderül, hogy nem is akartak lemondani rólam, sőt ők egy világ uralkodói. Ez egy picit sok nekem.
- Elhiszem, de tudod mikor megjöttem és megláttalak azt gondoltam, hogy tisztára olyan vagy mint a feleségem volt. - mondta szomorúan Njörd és leült mellém.
- Az a sikoly ő volt ugye?- kérdeztem.
- Igen én arra értem be a szobádba, hogy egy jégóriás leszúrja őt, mert a testével védett. Ezek után értékes perceket vesztettem, mert nem voltam képes megmozdulni. Mikorra utolértem a gépeteket egy katonám véletlenül eltaláta a hajót így, lezuhantatok. Nyomodat vesztettem. Évekig a legborzasztóbb apának éreztem magam, sőt még most is, de ha megengeded megpróbálom jóvá tenni.- nézett rám megtört szemekkel és én nem bírtam tovább elsírtam magam. Ő pedig átölelt és olyan boldog voltam, mint talán még soha.

Sziasztok! Sajnálom a késlekedést, de kicsit megakadtam. Viszont remélem cserébe tetszik nektek ez a rész.