Love him if you can! /Loki fanfiction/ - BEFEJEZETT

Tervezés

* Loki szemszöge *

Boldog voltam, hogy Claire életben van, de be vallom őszintén, megijesztett a tudat, hogy Laufey él. Azt hittem, örökre megszabadultam tőle. Ez nagyban megváltoztatja a helyzetet. És az ismeretlen varázsló kérdése is aggaszt. Akárki is az elég erősnek tűnik az eddigiek alapján. De most nem foglalkoztam ezzel, először beszélnem kell Njörddel, és tervet kell kovácsolnunk Claire kiszabadítására.

+ Claire szemszöge +

Lassan kezdem unni a fojtonos elájulásokat. De végülis mindig én okozom magamnak, úgyhogy hozzá kéne szoknom. Mikor magamhoz tértem, az első dolog ami feltűnt, az az volt, hogy nem a zárkámban vagyok. Egy szobában voltam, aminek bútorai és falai a kék és fehér árnyalataiban pompáztak. De nem csak a környezetem változott, hanem az öltözékem is. Míg ájult voltam valaki átöltöztetett. A ruha kék és lila színekben játszott. Felülre pedig egy vékony pulcsi szerűséget is kaptam.
Kicsit megrémísztett a tudat, hogy míg eszméletlen voltam valaki átöltöztetett. Nem volt időm ezen gondolkodni, mert a következő pillanatban nyílt az ajtó és egy kékbőrű, fekete hajú, vörös szemű nő lépett be rajta. Gondolom látszott a szememben a meglepettség és félelem keveréke, mert nyugtató hangon és mosolyogva szólított meg.
- Claire hercegnő. Örülök, hogy felébredt. Én Myrim vagyok. Azért küldtek, hogy segítsek önnek felkészülni, ugyanis ma nemes királyunk Laufey király önnel szeretne vacsorázni. - mondta az óriás nő.
- De én nem akarok vele vacsorázni- jelentettem ki dacosan.
- Sajnálatos, de nekem akkor is fel kell készítenem önt. - felelte még mindig mosolyogva. A tudattól, hogy Laufey-val kell vacsoráznom, kicsit ideges lettem. Reméltem, hogy Loki hamar kitalál valamit, mert hiába nem akartam bevallani nagyon is féltem. De egyenlőre úgy láttam logikusnak ha teszem amit kérnek és a lehető legtöbb dolgot tudom meg, ami segíthet a szökésben. Aztán majd este megpróbálok, majd újra felvenni a kapcsolatot Lokival.

* Loki szemszöge *

Az, hogy Laufey életben van mindent megváltoztat. Mégis van egy ötletem. Amiben én rosszul járok, de végülis beválhat. De ezt inkább csak leges legutolsó tervnek venném be.
- Nem bízhatunk senkiben - jelentettem ki. - Szóval csak magunkra számíthatunk Claire kiszabadításában. Vagyis nagyon jól működő tervet kell kitalálnunk. - mondtam a tengerek istenének.
- Igen, de már csak a megtalálása is nehéz lesz. - felelte az isten.
- Nem annyira. - mondtam. - Ugyanis elég ha végigpásztázom a helyeket és ha megérzem az elméjét akkor már meg is találtuk. Csak az a baj, hogy mire mindent átfésülünk az nagyon hosszú idő. Vagyis mégegyszer meg kell próbálnom kapcsolatba lépnem vele. A közelében lévő dolgokat még érzékelni tudom majd és akkor nem csak azt tudjuk majd meg, hogy körülbelül hol keressük, hanem azt is, hogy hányan vannak akikkel esetlegesen harcolunk kell. - magyaráztam.
- Rendben ez működhet. De ha túl sokan vannak akkor ki kellene találnod egy cselt, amivel kevés harc nélkül is ki tudnánk szabadítani a lányomat.-mondta Njörd.
- Azt hiszem van egy ötletem, de nagy bizalmat igényel a részéről és a segítsége is kelleni fog egy varázslathoz. - mondtam.
- Jó, legyen. Avass be. - felelte a tenger isten.

+ Claire szemszöge +

Myrim nagyon kedves volt, de volt benne valami ijesztő. Ugyanis mindig megkérdezte, a ruhánál, a cipőnél, a hajnál, hogy milyet szeretnék, de mindig ragaszkodott egy bizonyos, ruhához, cipőhöz vagy hajhoz. Szóval elméletben volt döntési lehetőségem, de a valóságban egyáltalán nem volt. A félelmemet az esti vacsora is fokozta. Nem mondom, hogy reszkettem félelmemben, de azért a körülményeket megfigyelve, szerintem jogosan féltem. Közben pedig azt terveztem, hogy este amikor egyedül maradok, újra megpróbálok kapcsolatot teremteni Lokival. A vacsorával kapcsolatban pedig... Hát... Ha csak rajtam múlik nem csípem ki magam ennyire. De bármit mondtam elszállt Myrim fülei mellett. A ruhám szürke tollakból állt.

Még fejdíszt is rámerőltetett a jégóriásnő.

Miután kész lettem öltöztetőm szólt, hogy várjam meg a kísérőimet, majd egyedülhagyott a szobában. Én csak ültem az ágyamon. Vajon hova tűnhetett az ismeretlen, aki megpróbált bejutni a fejembe. A próbálkozása óta nem láttam. Gondolataimból egy belépő jégóriás katona ragadott ki.
- Létezik olyan, hogy kopogás- morogtam az orrom alatt.
- Őfelsége már várja a hercegnőt. Indulhatunk?- kérdezte, mintha csak valami béta ült szöveget mondott volna fel. Színtelen volt a hangja és monoton.
- Mehetünk - mondtam, miközben próbáltam megnyugodni és elővenni a magabiztos énemet. Hosszú folyosókon haladtunk keresztül, de semmi nem díszítette őket, ami nekem nagyon kontrasztos volt Asgard után. Egy hatalmas ajtó előtt megálltak egy pillanatig a kísérőimet, majd kitárták az ajtó szárnyait és én megpillanthattam a termet, amit takart. Minden jégből volt. A falak, az asztal, a székek, szóval tényleg minden. A terem közepén állt az asztal és úgy volt forgatva, hogy a belépő láthassa, a két végét. A bal oldali felén, az asztalfőn ült Laufey. Nagy volt és erős. Ülve lehetett akkora, mint én állva. De nem volt egyedül. Ott ült mellette az ismeretlen férfi is. Bár most nem volt rajta csuklya. Haja és szeme nagyon sötét volt, amitől szemei kétszer akkorának tűntek, mint egy normál eberé. Volt valami a tekintetében, amit nem tudtam beazonosítani. Viszont egész lényét körbelengte a titokzatosság. Helyet foglaltam Laufey-val szemben, mivel ez volt a legtávolabbi hely tőle.
- Üdvözöllek hercegnő. Megtiszteltetés, hogy elfogadta a vacsorameghívásomat. - mondta gúnyosan mosolyogva, hisz pontosan tudta, hogy mást nem is tehettem, mint hogy elfogadom a meghívását. Úgy döntöttem bölcsebb ha nem szólalok meg, így hát csak csendben ültem, néha felnézve az ölemből. Mindketten engem nézték, ami egy idő után nagyon zavaróvá vált.
- Felség elmondaná, miért akart velem vacsorázni ha egyszer nincs is étel? - kérdeztem egy idő után gúnyosan.
- Majd lesz. Addig is mesélj magadról, hercegnő. - mosolygott, mintha egy ragadozó nézne az áldozatára.
- Mit szeretne tudni, őfelsége? - kérdeztem vissza.
- Mesélj a Midgárdi életedről!
- Hát... Nem volt valami érdekes. Csodálatos szüleim és odaadó barátaim voltak. Vannak. - javítottam ki magam. Magamon éreztem a tekintetük és éreztem, hogy könnyek szöknek a szemembe. Úgyhogy visszatértem a térdem bámulásához. Egyszercsak egy csattanást hallottunk kintről, majd egy jégóriás őr rontott be a terembe.
- Felség. Megtámadtak minket. Két asgardi. Elkaptuk őket. Az udvaron vannak. - hadarta el.
- Végre megérkeztek hát. Claire, kísérjen el engem megtekinteni magasrangú vendégeinket. - mondta és ezzel egyidőben megéreztem, ahogy egy ismeretlen varázslat arra kényszerít, hogy tegyem, amit Laufey mond. Szóval odasétáltam hozzá és belékaroltam, de egész végig küzdöttem a varázslattal, amitől kissé tagolt lett a mozgásom. Végetnem érő folyosókon haladtunk át, majd egy hatalmas udvarra érkeztünk. Jégóriás ok hada állt az udvar szélénél, körülvéve valakiket Asgardból. Az óriások utat nyitottak nekünk az udvar belseje felé. Amikor megláttam kik térdelnek a földön, felkiálltottam és oda akartam rohanni hozzájuk, de Laufey nem engedett.
- Hamarosan üdvözölheted őket személyesebb. - mosolygott gúnyosan.
Ugyanis akik megmentésére siettek és most miattam ott térdeltek egy seregnyi jégóriással körülzárva, nem más volt, mint Loki és Njörd.

Sziasztok!
Még érkezett az újabb rész. Megint csak bocsánat, hogy olyan rég nem volt rész. De valahogy sose vagyok megelégedve az eredménnyel és mindig újra írom. Emellett pedig a félévzárás miatt is akadtak problémáim, de nagyon fogok igyekezni, hogy a következő rész gyorsabban érkezzen.