Love him if you can! /Loki fanfiction/ - BEFEJEZETT

Közelség

* Loki szemszöge *

Már megint csinálnia kellett valamit. Nem tudott volna egy helyben maradni és várni egy gyógyítót, nem neki fel kellett állnia és sétálgatnia. Ez a lány az őrületbe kerget, bár meglepett, mert a gyógyítók azt állítják, hogy mielőtt elájult volna az én nevemet suttogta.
- Loki-hallottam meg hangját ahogy suttogja a nevem és valamilyen okból rögtön odahajoltam és megfogtam a kezét.
- Itt vagyok. Nem hagylak egyedül. Pihenj- mondtam neki kedvesen. Már megint mi ütött belém. Na jó ezt most hagyjuk. Claire miattam fekszik itt, úgyhogy tartozok neki annyival, hogy itt maradok vele és fogom a kezét. Éreztem, hogy mocorog aztán a következő másodpercben pedig lassan kinyitotta a szemét.
- Szia szépségem- mondtam magam se tudom miért, de jól esett kiejteni ezeket a szavakat. Főleg, hogy milyen csilingelő nevetést kaptam cserébe.
- Mióta vagyok a szépséged? - kérdezte kedvesen mosolyogva.
- Most óta.-mondtam, majd kicsit lehervadt a vigyorom.- Sajnálom, az egészet én csak annyira bedühödtem, mert Thornak mindene megvan és szeretik is, hogy nem bírtam volna elviselni ha még te is az övé leszel.
- Ugye tudod, hogy nem vagyok használati tárgy amit ide-oda lehet adogatni. Nekem is van beleszólásom, hogy kihez megyek férjhez még akkor is ha hercegnő vagyok. Ráadásul apám nem akart beleegyezni Odin ajánlatába, mert tudta, hogy Thor szereti Jane-t meg azt is, hogy ha már választanom kellene csak is téged választanálak. - szónokolt nagy beleéléssel, bár az utolsó mondatán elpirult ami nagyon aranyos volt.
- Tényleg? - kérdeztem mosolyra húzódó szájjal.
- Hát... Öhm....- dadogott össze-vissza.
- Lenne egy kérdésem.- mondtam és már tudtam, hogy agyam elveszítette a harcot.
- Mégpedig? - nézett vissza, azzal a hozzá tartózó örök mosollyal.
- Eljönnél velem valahová?
- Hát persze, feltéve ha tényleg ott leszel.- válaszolta és látszott rajta, hogy már tényleg megbocsájtott az előző miatt, de nekem mégis bűntudatom lett.
- Igen persze, hogy ott leszek. Egyébként hogy vagy?- kérdeztem.
- Sokkal jobban. Tényleg. Olyan mintha kicseréltek volna egy frissebb Claire-re. Viszont akárhová is megyünk én előtte átöltöznék, jó?- kérdezte mire én rögtön végigszemléltem. Egy hálóköpeny volt rajta. Kicsit perverzen elmosolyodtam majd ezt mondtam:
- Ó nem kell ezt átvenned ebben a ruhában is tökéletes vagy.
- Ja persze számodra, de számomra nem. Szóval segíts eljutni a szobámig.- nézett rám megjátszott mérgességgel. Megvártam míg felül, majd megfogtam a kezét. Mindenhol ahol bőröm találkozott az övével bizsergett a kezem. Felkészültem rá, hogy megtartom, ha elesne, de nem történt meg. A biztonság kedvéért még mindig fogtam a kezét. Amikor elindultunk láttam, hogy elpirul, de rögtön el is fordult. Mindenhova nézett csak rám nem.
- Mi a baj?- kérdeztem tőle.
- Hát... Öhm.. csak annyi hogy Midgardon akik egymás kezét fogják azok vagy szerelmesek vagy pedig családtagjai egymásnak.-válaszolta motyogva, de azért olyan hangerőn, hogy hallottam. Erre felnevettem, de úgy ahogy már régen nem nevettem.
- Szeretnéd ha elengedném a kezed?- kérdeztem nagy nehezen. Erre rögtön felkapta a fejét és hevesen rázni kezdte.
- Nem dehogyis én csak... Nem is tudom mi bajom.- mondta, majd bizonyításként megszorította kezem. Amikor odaértünk bementem, majd megkért, hogy maradjak az ágyon. Ő odament az egyik szekrényhez és kivett egy ruhát. Egy halvány lila ruha volt a derekánál csipke minta volt látható. Aztán bement a fürdőbe és átvette.

Elállt a lélegzetem mikor megláttam. Mindenben jól nézett ki, de ez a ruha úgy omlott le a derekától mint ha csillagból szőtték volna. Ezenkívűl kiemelte a haja fénylő feketéjét és zölden csillogó íriszét is. Csak egy szó jutott eszembe róla TÖKÉLETES.

+ Claire +

Már percek óta bámul és nem tudom mit csináljak. Érzem, ahogy a fejem egy érett paradicsommá válik. Csak ült ott én meg a lábaimat néztem.
- Ha kibámultad magad akár indulhatunk is- mondtam olyan halkan, hogy azt hittem, hogy meg se hallja. De meghallotta és megrázta a fejét majd felállt, újra megfogta a kezem és elindultunk. Kimentünk a palotából és nagy meglepetésemre a falu utcáin kezdtünk el barangolni. Mindenki kint ült esetleg játszott.
Ez utóbbit leginkább a gyerekek. Elkaptam néhány rosszalló tekintetet mely Lokit mustrálta, de ezenkívűl békésen haladtunk tovább. Megláttam egy földön fekvő nénit és kérdőn néztem Lokira. Ő megértett kérdés nélkül is és válaszolt.
- Koldusok. Nem minden arany és csillogás. Hiába mondom Odinnak ő rám se hederít.- mondta majd odalépett az öregasszonyhoz és egy takarót varázsolt elő a semmiből, amivel betakarta. Meglepődve néztem rá amit hamar észre is vett, mert magyarázkodásba kezdett.
- Elő tudok teremteni dolgokat. Asszem. Nem tudom rendesen elmagyarázni. Talán így megérted. Én gondolok valamire amit már életemben láttam tapintottam, egyszóval érzékeltem. Ha erre a valamire visszatudok gondolni és magam elé tudom képzelni, meg tudom jeleníteni teljes valójában. Egyszóval másolok. Bármit. Ezt nézd. - megfogta a kezem majd lehunyta a szemét és koncentrált. Amikor pedig kinyitotta elvette a kezét az enyémről és egy zöld szív alakú medál feküdt a tenyeremben.
- Azta- csak ennyit tudtam kinyögni. A nyakláncom pontos mása hevert a kezemben.- Ez nagyon élethű. Olyan, mint az illúzióid. De azok nem maradnak meg ha hozzájuk nyúlsz.
- Tudok ilyet is meg olyat is.- mondta halkan.
Egyszercsak kiabálást hallottam a hátam mögül. Megfordulni se volt időm, mert máris dőltem előre. Lokin landoltam aki csípőmet fogta a kezeivel.
- Nem esett bajod?- kérdezte lágy hangon.
- Ezt inkább nekem kellene kérdeznem. Én fekszek rajtad azzal a kövér testemmel.- ezen elkezdett nevetni amit nem értettem. Aztán elkomolyodott a tekintete.
- Te nem vicceltél?-kérdezte.
- Nem. Tök kövér és csúnya vagyok.-válaszoltam teljes meggyőződéssel.
- Nem te csak egyszerűen őrült vagy. El sem tudod képzelni milyen szép, szexi, aranyos és emellett milyen jó alakú vagy. Ne halljak tőled mégegyszer mert akkor...-itt láthatóan elakadt, mert nem folytatta a mondatot.
- Akkor mi lesz? - kérdeztem halkan.
- Akkor...- suttogta és közelebb hajolt hozzám. A szája szinte súrolta az enyémeket...

Sziasztok! Itt egy újabb rész. Tudom sokára hoztam, de semmi ötletem se volt, ráadásul a suliban is tepertem a jobb jegyekért, de végre megszületett. Szerintem rövidebb lett mint az eddigiek, de remélem azért tetszik. Megint lennének kérdéseim. Volt már olyan, hogy olyan srác tetszett aki azt se tudja, hogy létezel pl.: Suliban?? Hogy kezelted a helyzetet? Ha túl személyes a kérdés bocsi...
És még egy. Ki kedveli a 5 Secons of Summer-t??