Love him if you can! /Loki fanfiction/ - BEFEJEZETT

Próbálkozások

Narrátor szemszöge

Míg Claire a jöttünök fogságában azon gondolkodott, hogyan tudna kapcsolatba lépni az Asgardban lévőkkel, addig az előbb említett helyen, Lokinak le kellett nyugtatnia Njördöt, aki a sokktól elég későn reagálva, meg akarta ölni Odint és az összes jégóriást. Persze hamar megnyugodott és tengernyi bölcsességével kezdett a problémán gondolkodni.

- Njörd szemszöge -

Hogyan tudnánk kijutni Asgardból? Hogyan tudnánk kiszabadítani Clairet? Hiszen azt sem tudjuk hol van pontosan. Jöttünheim elég nagy ahhoz, hogy soha ne találjuk meg a lányomat. Még csak most kaptam vissza és tessék újra elvesztettem. A legrosszabb apának érezem magam, aki csak valaha létezett. Hiába vagyok isten ha nem tudom megvédeni a saját lányomat. Az egyetlen dolog ami eszembe jutott, hogy ha, ahogy Loki elmesélte, a jöttünök láthatatlanok voltak Loki nélkül, akkor van velük valaki aki még a hollószín hajú istenen kívül képes erre. Vajon ki lehet az? Senkinek nem lenne oka elrabolni Claire-t csak Laufeynak de ő meghalt. Egy terv kezdett körvonalazódni az elmémben de először hallani akartam Loki ötletét, mivel, ha fogalmazhatok így, ő sokkal jártasabb az ilyesmiben.
- Mit találtál ki Loki?- kérdeztem a másik istent.
- Az én tervemhez még kellenének emberek, ami a ,,hírnevemmel" nem fog összejönni.- mondta, megnyomva a hírnevem szót. Igaza volt. Mindkét dologban. Kellenek még emberek, de ha tudják, hogy Loki is benn van félni fognak, hogy átveri őket. Vagy csak az ellenszenvük miatt nem fognak segíteni. Bár tudnám, hogy Odin miért nem akar segíteni.

+ Claire szemszöge +

Amikor felkeltem, úgy éreztem, mintha nem aludtam volna semmit. Olyan fáradtnak éreztem magam, mintha már napok óta nem aludtam volna. Nem értettem az egészet. Hisz most keltem fel. Lépteket hallottam a folyosóról, gondolván, hogy egyszer már bevált, most is alvást színleltem. Hallottam, ahogy a régi vasrács nyikorogva és nagyon lassan kinyílik. Szívem a torkomban dobogott, de nem történt semmi. Lassan furdalni kezdte a kíváncsiság az oldalamat, úgyhogy óvatosan résnyire nyitottam a szemem és körbenéztem. Egy fekete csuklyás alak ült, egy széken, a rácsok előtt.
- Tudom, hogy ébren vagy. - szólalt meg az idegen bársonyosan mély hangján. Az egyetlen dolog amit megtudtam az ismeretlenről, hogy férfi. Nem színleltem továb alvást, inkább felültem az ágyamon.
- Hol vagyok? - kérdeztem meg az egyetlen dolgot ami hirtelen eszembe jutott.
- Te magad is nagyon jól tudod.-felelt az idegen és hallottam a hangján, hogy mosolyog. Aztán egyszercsak valami szúró érzést éreztem meg az elmémben, mintha ezernyi tűt szúrtak volna bele. Felkiálltottam a fájdalom hirtelenségétől.
- Talán valami baj van? - kérdezte sunyi hangon látogatóm. Éreztem, hogy ő csinálja ezt a valamit, de nem tudtam, hogy mit és hogyan csinálja, így nem tudtam védekezni sem.
- Nem nincs, semmi baj.- mondtam neki szenvtelen hangon. - Megtudhatnám legalább elrablásom miértjét. - kérdeztem. A fejemben a fájdalom alábbhagyott úgyhogy lazítottam, az addig merev, tartásomon.
- Fontos képességeid vannak, amelyek hasznunkra lehetnek és értékes túsz vagy. Tudod érdekes életed van. Nagyon kíváncsivá tettél, mikor meséltek nekem rólad. Ne félj nem akarnak bántani. Természetesen én sem. Tekints úgy erre az ittlétre, mintha vendégségben lennél.- magyarázott. Én csak csöndben hallgattam, mivel nagyon nehezemre esett nem neki ugrani a férfinak. Mégis mit akart a fejemben? Egyáltalán hogy csinálta? Ha kijutok innen biztos megkérdezem Lokit. Amikor az idegen elhagyta a cellámat, már nyomát se éreztem a fájdalomnak. Tudni akartam ki ez a pasas és tenni akartam valamit. Nem akartam, hogy egy tétlenül ülő, a hős lovagját váró, hercegnőnek tűnjek, de semmi használható nem jutott az eszembe. Úgy éreztem, hogy valami szívja el az erőmet. Nem is. Nem elszívta csak lefogta az erőmet. Ha rájövök mitől van talán megtudom szüntetni a hatását. Eszembe jutott hogy megpróbálok mégegyszer az elmémmel segítségével elérni valakit Asgardról. Erősen koncentráltam és elmémet egy nyalábnak képzeltem el ami képes megnyúlni, hogy letapogathassam vele a környezetemet. Először is megéreztem az őrök elméjét a cellám előtt, majd egyre több jégóriás elméjének szikráját éreztem meg. Volt egy nagyon erős szikra melyet nem tudtam beazonosítani, és nem is mertem. Tovább nyújtóztam, képzeletbeli elmecsápjaimmal és amint felért elmém a felszínre egyre kevesebb élőlény elméjét éreztem. Olyan volt mintha minden nagyobb élőlény, akörül a hely körül tömörült volna, ahol engem tartottak fogva. Ahogy távolodtam Jöttünheimtől, egyre több energiámba került fenntartani az elmenyúlványt. Aztán hodszú idő után óvatosan érzékeltem egy ismerős elme érintését. Heimdall volt az. Nem őt kerestem de azért neki is elküldtem emlékeimet a fogságom részleteiről, majd tovább keresgéltem a hollófekete hajú isten elméje után. Sok erőfeszítésembe és időmbe telt, mire megtaláltam. Nem messze tőle megéreztem apám jelenlétét is. Elméje egy folyton hullámzó végtelen óceánra emlékeztetett, melyen most épp vihar tombolt. Elmém elmerült egy hirtelen felcsapó hullámban és egy emlékben találtam magam. Apám és néhány nála fiatalabb isten szerepelt az emlékben. Apám nagyon szomorúnak tűnt, és a fiatalok körülötte idegesek és frusztráltak voltak. Nem értettem mit mondanak de apa sírva fakadt a két fiú lehajtott fejjel állt, a két lány pedig elsírta magát. Aztán következő pillanatban pedig kiszakadtam az emlékhullámból. Ekkor végre elértem annak az elméjét akit igazán kerestem. Loki elméje egy hatalmas könyvtárra emlékeztetett, amiben hatalmas tudását tárolt. Lenyűgöző volt, de sejtettem, hogy sok veszélyt is rejt magában. Elmém nyúlványa saját alakokat vette fel és sétálni kezdtem az égigérő polcok között. Kerestem valamit, magam se tudva, hogy mi után is kutatok. Aztán megláttam. Egy polc, aminek az egyik polcára az én nevem volt felírva. Mielőtt hozzá érhettem volna, egy ismerős hangot hallottam.
- Claire? - Megfordultam és ő állt előttem.
- Szia Loki. - mosolyogtam kedvesen. Éreztem, hogy sietnem kéne, mert fogy az erőm, de úgy éreztem, hogy muszály megölelnem. Persze nem tettem meg, hisz ő maga mondta, hogy azt akarja, hogy bárcsak soha ne találkoztunk volna. - Tudom azt mondtad, hogy nem akarsz velem többet találkozni, de.... - kezdtem volna bele a magyarázkodásba, mikor már csak arra lettem figyelmes, hogy úgy szorít magához, mintha az élete múlna rajta.
- Sajnálom - suttogta. - Nem gondoltam komoly, de ez mind nagyon furcsa nekem. Rájöttem, hogy téged nem lökhetlek el magamtól.-motyogta a hajamba. Aztán, mint akit megszúrtak valamivel, hirtelen eltolt magától és hitetlenkedve nézett rám.
- Ezt hogy csinálod? És mennyi ideje vagy távol az elmédtől?
- Öhm nem tudom és kb húsz harminc perce..
- Wow... Úgy értem... Egyre jobban csodállak te lány. - nézett rám egy apró mosollyal. Én csak mosolyogni tudtam, aztán egyszercsak az egész lényem hirtelen el-el tűnt.
- Azt hiszem sietnem kéne - mondtam kicsit erőtlenül. - Jöttünheim én egy földalatti helyen vagyok és van egy nagyon erős ismeretlen is velük. Ja és Laufey valamiért nagyon utál titeket apámmal.- hadartam el a fontosabb dolgokat.
- Hogy mit mondtál? - kérdezte Loki hitetlenül miközben szorítása a felkaromon erősödött.
- Azt hogy Laufey valamiért nagyon utál titeket?... - mondtam kicsit elbizonytalanodva.
- Lehetetlen... - suttogta.
- Miért? - kérdeztem.
- Azért, mert megöltem. - mondta. Én teljesen lefagytam, és arra se reagáltam semmit hogy az elmém húzott vissza magába, úgyhogy sokadszorra mióta a két isten belecsöppent az életembe elsötétült minden. Az utolsó dolog amit hallottam, Loki hangja volt, ahogy a nevemet kiáltja.

Üdvözlöm azokat akik ezt olvassák. Ezúton szeretnék boldog karácsonyt kívánni mindenkinek és elnézést kérni mindenkitől. Bocsánat, hogy nem írtam már régóta, de sok minden összejött a suliban is és a családban is, meg az a fránya ihlethiány. Ezenkívül örömhír, hogy új telóm van úgyhogy most igyekszem majd minél többször írni. Szóval mégegyszer nagyon boldog karácsonyt mindenkinek és remélem élvezték majd ezt a részt.

Ui. : Nagyon kíváncsi vagyok úgyhogy kommentben várom ki mit kapott karácsonyra.